A találkozás hatása

„...Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.”

Apostolok cselekedetei 9:19/b-25

Pál apostol a Krisztussal való személyes találkozása és az ezt követő három napi vaksága után azonnal hirdetni kezdte, hogy Jézus az Isten Fia. Nagy zavart okozott ezzel azok között, akik számítottak rá, hogy segít nekik fellépni Krisztus követőivel szemben. Sőt, egyre bátrabban és határozottabban állt ki amellett, hogy Jézus a megígért Messiás. Olyan szenvedélyes volt az evangélium hirdetésében, mint amilyen hévvel üldözte korábban a keresztényeket. Saját személyes életében is megélte azt, amit a Rómaiakhoz írt levélben az odaszánással kapcsolatban megfogalmazott, hogy olyan buzgón tegyük a jót, amilyen buzgók voltunk korábban a saját akaratunk követésében (vö. Róma 6.19). A halálos fenyegetés sem hűtötte le lelkesedését, hiszen mindent jelentett számára a Megváltó.

Érdemes önmagunknak feltenni kérdésként: találkoztam-e már Krisztussal? Mennyiben hozott ez változást az életemben? Történt-e irányváltás? Miben vagyok buzgó? Miben lettem bátrabb?

Legyen áldott a napod!