Erősek az Úrban
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében."
(Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 10.vers)
Az ’erősek’ kifejezést olvasva, hagyományos keresztény gondolkodás nyomán, legtöbbünknek a belső vagy lelki erő, az akaraterő, illetve a hit jut eszünkbe. Mivel általános az a kép, hogy másra, például testi erőre egy hívő ember nem is vágyhat, nem is törekedhet.
Sőt, egy kicsit le is nézzük azt, aki megpróbálja karban tartani testét, fizikai erőnlétre törekszik. Hiszen ezt az időt is inkább a lélek ápolására kéne fordítani…
Ám, ha a Biblia egészét nézve gondolkodunk azon, mit jelent „erősnek lenni az Úrban”, rá kell jöjjünk a test és a lélek szoros kölcsönhatása révén teljes valónkban edzettek kell, hogy legyünk.
Hiszen, akár az Ó-, akár az Újszövetséget olvassuk, a hit hősei, lelki és testi erővel is rendelkeztek. Ha Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és a nép vándorlását nézzük, látnunk kell, ahogy az engedelmességhez kapcsolódott erős fizikumuk. Ugyanúgy, mint Jeruzsálem pusztulásakor az első keresztények, akiknek néhány pillanat volt a futásra.
Vagy, ahogy Jákob, azon a bizonyos estén, ott a Jabbók révénél nem esett kétségbe, hanem minden erejét összeszedve birkózott az angyallal. És maga Pál, aki a fenti sorok szerzője, nemcsak prédikált, leveleket írt, hanem szorgalmasan varrta a sátrakat és több mérföldet gyalogolt, hirdetve, hogy az Úr közel.
Mi pedig oly sokszor mondjuk; „oly gyengék vagyunk”. Gyengék testileg, hisz nemhogy Görögországba, de még a szomszédba sem tudunk átmenni az evangélium jó hírével… és gyengék lelkileg, mert ebből kifolyólag nem szerzünk hiterősítő tapasztalatot Istennel.
Így, aki elhanyagolja és nem zabolázza meg testét, és nem edzi magát a kitartó munkavégzésben éppúgy szégyent hoz Isten művére, mint aki a lelki dolgokban rest. Sátán pedig kit ebben, kit amabban szeretne foglyul ejteni.
Így, ha gyengének érzed magad akár testi, akár lelki téren, kelj fel és ismételd Pállal együtt:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil.4:13)
