Isten szabadítása
"Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!"
Jónás 2:7
Nincs kiút, nincs megoldás, már a csoda sem segíthet. Jónás nem gondolhatta, hogy van megoldás még az élve eltemettetés problémájára is.
Naponta küzdünk olyan problémákkal, amiken csak a csoda segíthet - lehetőleg jó nagy. Már múlt héten azt gondoltuk, hogy nem vezet tovább út, mégis élünk még, és bár nincs zsákokban felhalmozva a kenyérhez szükséges liszt a kamrában, de a mindennapi megadatik mindig.
Az élet hoz olyan fejezeteket, amik próbára teszik a hitünket. A nehézségek és zsákutcák sorai között Isten azt üzeni, hogy tarts ki, mert szabadítást tartogatok a számodra.
Pedig olyan könnyű elcsüggedni és ha falnak mentünk, csak a falat látni, és nem azt, hogy egy tanulsággal több, hogy ne ott keressük az ajtót, ahol fal van.
Van olyan eset is, amikor biztosan tudni véljük, hogy Isten csak úgy segíthet, ahogyan mi gondoljuk, de a várva-várt segítség nem érkezik meg. Vagy nem úgy, ahogy várjuk. Jónás biztosan nem gondolta, hogy Isten megmenti a viharos tengerben - ami abban a pillanatban lecsendesedett, amikor ő belecsobbant -, hiszen mindenki tudta, hogy Jónás engedetlen lett - akkorra már ő is. A csoda nem egy másik hajó volt, hanem egy hal. A veszedelem válik a megmenekülés eszközévé. Megadatott az idő és a hely az imádkozásra - mert az biztos, hogy ilyen esetben az ember nem szórakozni, vagy aludni akar, hanem le sem lehetne beszélni az imádkozásról.
A segítség nem mindenkinek érkezik meg ezen a földön. Minden betegségből nem lehet meggyógyulni, mert egyszer meg kell halni valamiben, de a jó hír az, hogy Istennek a bűn kérdésre olyan válasza van, ami örökre megold mindenféle problémát. Isten kiemeli az életünket a sírból örökre és soha többet nem fogjuk érteni azt a szót, hogy probléma.
Istennek tökéletes a szabadítása, akkor is, ha ideiglenesen kudarcnak számít, amit kaptunk. Bízz Benne, mert a legjobbat ki tudja hozni az életedből!
