Örökség
Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád
tanítását!
Ülök a gép előtt, gondolataim a szüleim körül kavarognak. A
hiányuk, a lenyomataik, a történeteik, a velük kapcsolatos emlékeim kergetőznek
a fejemben. Sokat gondolkodtam azon, ők milyen csomagot kaptak, milyen
körülmények, események, ideológiák között nőttek fel, és milyen küzdelmek árán
haladtak előre az életben. Milyen célokat tűztek ki, milyen álmaik voltak, és
mi az, ami aztán végül megvalósult belőlük. És mi az, amit szívesen megőrzök abból,
amit tőlük hallottam, láttam, tanultam?
Mert ezt a fenti igét bölcsességgel kell kezelnünk. Igen,
megőrzünk olyat is, amit nem szeretnénk, mondatok, szituációk, emlékek égnek belénk
egy életre, ha akarjuk, ha nem. Olyan csomagokat kapunk, amiket már az elődeink
sem akartak megkapni, mégis itt vannak a hátunkon. Mindannyian tudunk felsorolni
olyan nevelési technikákat, amiket bár alkalmaztak velünk kapcsolatban, mi már
nem szeretnénk – aztán egy kimerült napon arcul csap minket a valóság…
De mindezek mellett vannak megőrzésre, továbbadásra érdemes
kincsek is. Történetek, amiket jó elmesélni az utódoknak, együtt átélt
tapasztalatok, győzelmek és meghitt pillanatok. A szeretetük. Egyikőjüktől tovább
viszem a saját élet, a szabadság utáni vágyát, mindannak ellenére, hogy ő sosem
élhette ezt át. A másikuktól pedig a változás lehetőségét, hogy Isten nem mond
le rólunk, terve van velünk, és Ő formál, finomít, jobb emberré tesz.
Nem tudom, Kedves Olvasó, hogy milyen kapcsolatot ápolsz
vagy ápoltál a szüleiddel. Nem tudom, van-e egyáltalán emléked velük, és azt
sem, milyen érzéseket kelt benned, hogy ma az édesapákat ünnepeljük? Ha teheted,
gondolkodj pár percet azon, mi az, amit szeretnél továbbvinni az apádtól kapott
mintából? Mi az, amit mindenképp érdemes átmenteni a jövőbe?
És mindenek felett őrizd és ne hagyd el mennyei Atyád
feltétel nélküli szeretetét, elfogadását, és azt a szabadságot, amire
megváltott téged! Mert ez a te örökséged.
