Nem ott kezdődik a baj, ahol gondolnánk
A bűnösök ösvényére ne lépj, és ne járj a gonoszok útján.
Ezeket a szavakat Salamonhoz köti a hagyomány. Ahhoz az emberhez, aki fiatalon nem gazdagságot vagy hatalmat kért Istentől, hanem bölcsességet, hogy jól tudjon dönteni és jól vezesse a rábízott népet. Isten meg is adta neki ezt a bölcsességet bőségesen. Valóban tisztán látott helyzeteket és következményeket.
Mégsem maradt mindvégig azon az úton, amelyre Isten elhívta. Nem azért, mert elveszítette a bölcsességét, hanem mert a szíve és a vágyai lassan más irányba kezdték húzni. Egyre több felesége lett, közülük sokan más népekből jöttek, más hitet és más istenek tiszteletét hozták magukkal. Salamon pedig nem állt meg időben. Nem egyetlen nagy döntéssel fordult el Istentől, hanem sok apró engedménnyel. Végül ott találta magát, hogy már nem csak az Urat tiszteli.
Nem biztos azonban, hogy minden ember időben felismeri, hova tart. Vannak utak, amelyek annyira lekötik a szívet, hogy egyre nehezebb rálátni. Nem azért, mert Isten ne hívná vissza az embert, hanem mert a belső érzékenység lassan eltompul. Ezért fontos, hogy már az elején komolyan vegyük az irányt.
Isten nem korlátozni akar, hanem megóvni attól, ami később fájdalmat és eltávolodást hoz vagy akár az örök élet elvesztését.
Ez teszi különösen súlyossá a szavait. A Prédikátor könyvének záró gondolatai és Ellen White írásai alapján úgy látjuk, hogy Salamon élete végén nem mentegette a döntéseit, hanem levonta azok lelki tanulságát. Amit korábban keresett, végül nem bizonyult megtartó erőnek. Ezért nem elméleti tanácsot ad, hanem egy életút fájdalmas felismeréséből szól.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, segíts felismerni, amikor nem jó irányba indulok.
Adj bölcsességet és bátorságot megállni még időben.
Őrizz meg attól, hogy apró lépésekben elsodródjak Tőled.
Tarts ébren a szívemben és segíts, hogy ma is Téged válasszalak a döntéseimben.
Ámen.
