"Légy hű mindhalálig!"
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok...
Szüleim azt tanították, hogy nincs Isten. Így nevelkedtem 21 éves koromig. Kommunista családban csak abban hittünk, ami kézzelfogható. Amikor 21 évesen rádöbbentem, hogy mégis van Isten, azért imádkoztam, hogy főállásban tudjam szolgálni Őt. Még abban az évben kaptam levelet a teológiáról, hogy menjek felvételizni. Nappali tagozat. A kollégiumban sok vicces dolgot csináltunk. Egyik alkalommal, talán születésnapomra, kaptam egy levelet az “új teológiai irányzatról”, amit “soóteorológiának” hívtak. Persze ez csak vicc volt. Mégis most, amikor írom ezt az elmélkedést, eszembe jutott. Hogy miért is? Én hiszem, hogy ha az ember őszintén, imádkozva kutatja az igét, akkor Isten, még ha a határokon belül is, de ad új megvilágítást, új látást.
Az egyik igei elmélkedésem Jézus végidei beszédével foglalkozik Máté 24-ben. Itt arra szeretnék rámutatni, hogy közvetlenül Jézus eljövetele előtt nem csak a személyes hitélet gyengül meg, “de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt. 24.13), hanem a hívők közössége is. Ezt gyengíti a környezet: “Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” (Máté 24:9). Hisz erős hitpróba az, amikor a családom, barátaim, munkatársaim mind-mind elfordulnak tőlem. Azonban a közösségen belüli feszültségek ennél is keményebbek. “És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” (Máté 24:10) De aki ilyen körülmények között is tud hinni abban, hogy ez Isten népe. (“Aki mindvégig állhatatos marad…” a közösségben.) Hisz Jézus nem oszlatta fel a 12 fős, rivalizáló, versengő, hittagadó, valláskárosult tanítványi kört. És itt sem mondja alternatívaként, hogy ezért alapítsunk új gyülekezetet, egyházat, hanem azt mondja: “Higgy és bízzál mindenkor!”.
Itt az Efézusi levél negyedik fejezetében Pál végig a lelki ajándékokra épülő közösségről beszél, és a bevezetőben azt kéri, hogy éljünk ahhoz az elhíváshoz méltóan, amellyel el lettünk hívva.
Ez összeköt Istennel (mert Ő hív el) és a közösséggel, ahova és akikért küld szolgálni. Ámen