Személyválogatás nélkül
Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.
Egyszer hallottam egy történetet egy lelkészről, akit egy új gyülekezeti körzetbe helyeztek. Hogy igaz volt-e a történet, vagy sem, az talán nem is olyan fontos, mint a tanulsága. A történet szerint ez a lelkész az első istentiszteleti alkalom előtt, amikor bemutatták volna a tízezer fős gyülekezetnek, úgy gondolta, próbára teszi a leendő közösségét. Aznap reggel nem a megszokott, öltönyös-nyakkendős ünneplő ruháját vette fel, helyette szakadt, koszos ruhában, csapzott hajjal lépett be a templom ajtaján.
Az istentiszteleti alkalom kezdete előtt harminc percig fel-alá járkált az épületben, és szomorúan tapasztalta, hogy a jelen lévő több ezer emberből csupán hárman köszöntek neki. Megpróbált pénzt és ételt kérni a tagoktól, de senki nem akart segíteni neki. Az imaterembe lépve a legelső sorban foglalt helyet, a gyülekezeti vezetők viszont megkérték, hogy inkább üljön leghátulra. Köszönt az embereknek, de ők nem köszöntek vissza, csak lenézően végigmérték, és többen még el is fintorodtak, ahogy elsétált mellettük.
Hátra érve leült, és végighallgatta a gyülekezet hirdetéseit. Amikor minden fontos információt elmondtak, a gyülekezeti presbiterek, – akik pontosan tudták, hogy mi történik, hiszen be voltak avatva a kísérletbe – örömmel jelentették ki, hogy itt ül a közösségben az új lelkész, akit most szeretnének bemutatni.
Az egész közösség tapsolva tekintgetett körbe, hogy vajon meglátják-e valahol, amikor a hajléktalannak álcázott lelkész, felállt és elindult a szószék felé. A tapsolás abbamaradt, mindenki feszülten figyelt. Ő felállt a szószékre, és beszélni kezdett.
Mikor felismerték, mi is történt, többen sírni kezdtek, vagy felnézni se mertek.
Ilyen az, amikor személyválogató egy gyülekezet.
Jakab a mai szakaszban arra emlékeztet bennünket, hogy keresztényekként nem lehetünk személyválogatók. A történetben szereplő gyülekezet tagjai egy életre megtanulták ezt, de a mi fülünk mellett se mehet el hatás nélkül ez a gondolat:
Ki az a személy az életemben, akire más szemmel nézek, pusztán azért, mert más a neme, kora, a vallási hovatartozása, máshoz vonzódik, más a származása vagy az anyagi helyzete, mint ami számomra természetes? Testvéreim! Ne legyetek személyválogatók!
