A bölcsesség titka
Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar,
előbb legyen alázatos!
Példabeszédek 15:33
A népmesékben a bölcsek nagy tudású, általában hosszú,
fehérszakállú férfiak, okos, szerény, megfontolt emberek, akik ismerik
a titkokat. Őket kérdezik meg a szerencsét próbáló szegénylegények, királyfiak,
amikor például a királylányt ki akarják szabadítani a sárkány, vagy a gonosz
boszorkány fogságából. A mesékben az egyszerű emberek megfogalmazzák a számukra
fontos értékeket, kifejezik a vágyaikat, ezért megismerhetjük belőlük az
életszemléletüket.
A Bibliában is olvashatunk a bölcsességről, sőt, a
Példabeszédek könyvének ez az egyik fő témája. Itt olvashatunk arról, hogy a
bölcsesség mindenki számára elérhető, mindenben felfedezhető (1:20), a
legnagyobb gazdagságnál is többet ér (8:11), mert a jövőbe, az örök jövőbe
vezet (24:14). Aztán több tulajdonságot is megnevez, ami együtt jár a
bölcsességgel: az okosság, a megfontolt tudás (8:12), és a szerénység (11:2). Úgy
tűnik, mintha a Biblia bölcsesség képe jórészt visszatükröződne a népi
történetekben.
Van azonban valami a Szentírásban, ami jellemzően nem
jelenik meg a mesékben. „Az Úr félelme bölcsességre int”, olvastuk a fent
idézett mondatban, illetve: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a
Szentnek a megismerése ad értelmet” (9:10). Ha ennek a két mondatnak az
üzenetét összegezzük, akkor úgy tűnik, hogy az igazi bölcsesség forrása az
istenfélelem (az Isten iránti tisztelet, szeretet, az, hogy őt mindenek feletti
tekintélynek fogadjuk el; és ezek miatt engedelmeskedünk neki), ugyanakkor ez a
kapcsolat, amely összeköt Istennel, arra int, arra ösztönöz minket, hogy
bölcsen éljünk, vagyis törekedjünk megérteni a minket körülvevő valóságot, és
az Istentől tanult értékrend szerint éljünk benne. A helyes tudást alkalmazzuk helyesen.
Ehhez sokkal inkább a mély kapcsolatra van szükségünk Krisztussal, mint a nagy
tudásra.
Te vágysz a bölcsességre?
