Egy a Krisztus
Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki
megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én
vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.
A történelmet szemlélve számtalan példát lehet felhozni
arra, amikor ez megvalósult. Amikor valakik úgy gondolták, ők többek, ők urak,
megváltók, és ezt a felhatalmazásukat Istentől kapták. Amikor karizmatikus
emberek politikai, katonai vagy vallási vezetőként ezrekre, milliókra voltak
hatással, a történetek pedig túl sokszor torkollottak tragédiába. Hitlert is
emberek juttatták hatalomra, voltak, akik istenítették őt, és nézd, mekkora
sebet hagyott maga után az emberiség történelmében. Vagy felhozhatnánk példának
bármelyik fanatikus vallási vezetőt, aki megnyomorította követőit, és mindezt
meggyőződéssel, Isten nevében tette.
Ma is vannak olyanok, akiket gondolkodás nélkül követnek,
akik egészségtelenül nagy hatással vannak mások életére, visszaélnek a
hatalmukkal, és olyanok is, akik úgy gondolják, mindezt Isten nevében teszik.
De Isten nem ilyen. A mi Istenünk az életét volt kész
odaadni értünk. A mi Istenünk nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy Ő szolgáljon értünk, nekünk, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
A mi Istenünk az, Aki lehajol a leggyengébbhez, és felsegíti a porból, Aki
megérinti az érinthetetlent, és gyógyulást hoz fájdalmai helyébe. Aki kegyelmet
ad a bűnösnek, és egy új életre indítja el. Aki előtt nincs különbség ember és
ember között, Aki számára mindannyian, nemre, korra, származásra, társadalmi hovatartozásra,
szexuális orientációra nézve egyenlően értékesek vagyunk. Az Ő gyermekei.
Emberek, akiknek nem újabb és újabb megváltókra, hanem az
egy Krisztusra, az egy Megváltóra van szükségünk. Emberek, akik éhezünk Isten
szeretetére, akik időnként tévedünk, rossz döntéseket hozunk, de újból és újból
talpra állunk, mert van, Akitől kegyelmet, erőt, reményt meríthetünk. Mert van
Isten, aki nem akar megtéveszteni.
