Jó napok, rossz napok

A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.

Vannak emberek, akik (majdnem) mindig panaszkodnak, pedig kívülről nézve nincs is igazán okuk rá, és vannak olyanok is, akiknek sokkal több bajuk van, mégis derűsek, bizakodók és hálás lelkületűek. Időnként testvérek között is van ez így, és olyankor még erősebb a kontraszt a két személyiség között.

Mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjaink. De miért van, hogy vannak olyanok, akiknek mindig rossz napjuk van, másoknak pedig mindig jó? A balszerencse üldözöttjei az egyik csoport, és a szerencse kegyeltjei a másikak?
„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” Az, hogy a jót vagy a rosszat vesszük észre könnyebben, és hogy melyik gyakorol ránk nagyobb hatást, az a mi szemléletmódunktól függ. Attól, hogy mire jár rá az agyunk. Ez pedig a tudatos döntéseinken múlik.

Ha a környezetünktől, a jövőtől a rosszat várjuk, tehát pesszimista emberként gondolkodunk, akkor biztos, hogy mindenben azt vesszük észre, ami csüggesztő. Előre tudhatjuk, hogy „megint” egy rossz napunk lesz. Ha viszont a jót várjuk, akkor mindenben azt fogjuk meglátni, és az eredménye mindig egy újabb jó nap lesz (leszámítva a tényleg rossz napokat, ha vannak ilyenek, de azokon is könnyebben átlendülünk).

A lelki emberek hisznek abban, hogy van egy mindenható lény, aki a javukat akarja: Isten. A belé vetett bizalom az alapja a hívők optimizmusának. (Lehet egyáltalán hívőként pesszimistán élni?) Mert Isten a jót: gondviselését, szeretetét, elhívását, áldásait stb. nem egy bizonytalan, távoli jövőre ígérte, hanem minden egyes napra, mára is. Krisztus ezt mondta: azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (János 10:10).

Minden okunk megvan arra, hogy a napjaink ünnepek legyenek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Ez nem az a nap!

Egy tánc az esőben