Jó napok, rossz napok
Vannak emberek, akik (majdnem) mindig panaszkodnak, pedig
kívülről nézve nincs is igazán okuk rá, és vannak olyanok is, akiknek sokkal
több bajuk van, mégis derűsek, bizakodók és hálás lelkületűek. Időnként
testvérek között is van ez így, és olyankor még erősebb a kontraszt a két
személyiség között.
Mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjaink. De miért
van, hogy vannak olyanok, akiknek mindig rossz napjuk van, másoknak pedig
mindig jó? A balszerencse üldözöttjei az egyik csoport, és a szerencse
kegyeltjei a másikak?
„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek
pedig mindig ünnepe.” Az, hogy a jót vagy a rosszat vesszük észre
könnyebben, és hogy melyik gyakorol ránk nagyobb hatást, az a mi
szemléletmódunktól függ. Attól, hogy mire jár rá az agyunk. Ez pedig a tudatos
döntéseinken múlik.
Ha a környezetünktől, a jövőtől a rosszat várjuk, tehát
pesszimista emberként gondolkodunk, akkor biztos, hogy mindenben azt vesszük
észre, ami csüggesztő. Előre tudhatjuk, hogy „megint” egy rossz napunk lesz. Ha
viszont a jót várjuk, akkor mindenben azt fogjuk meglátni, és az eredménye
mindig egy újabb jó nap lesz (leszámítva a tényleg rossz napokat, ha vannak
ilyenek, de azokon is könnyebben átlendülünk).
A lelki emberek hisznek abban, hogy van egy mindenható
lény, aki a javukat akarja: Isten. A belé vetett bizalom az alapja a hívők
optimizmusának. (Lehet egyáltalán hívőként pesszimistán élni?) Mert Isten a
jót: gondviselését, szeretetét, elhívását, áldásait stb. nem egy bizonytalan,
távoli jövőre ígérte, hanem minden egyes napra, mára is. Krisztus ezt mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10).
Minden okunk megvan arra, hogy a napjaink ünnepek legyenek!
