Várj, még akkor is, ha nehéz..
Képzeld el, hogy állsz a postán, csekket akarsz befizetni. A sorszámod alapján még ketten vannak előtted, így megnyugodsz, hogy lehetnének akár 22-en is, tehát ez jó hír. Telik az idő és csökken a sor, csak éppen nem az, amelyikben te állsz. Úgy döntesz, inkább leülsz, hiszen a sorszám ott van a kezedben, a kijelzőn úgy is megjelenik, ha te következel. Ahogy ülsz és vársz, lassan észreveszed, hogy alig maradnak körülötted, mindenki elintézte, amiért jött, de előtted még mindig van két ember. Lassan feladod, és úgy döntesz, hogy visszajössz másnap, mert ennyit már igazán nem ér ez a csekkbefizetés. Aztán megszólal az a bizonyos hang és a kijelzőn megjelenik a te sorszámod. Itt az idő, a te időd.
Jézus Krisztus eljövetelére gondolva, nagyon sok embernek a karácsony jut az eszébe. Karácsonykor arra emlékezik a keresztény világ, hogy a Megváltó megszületett és Isten a legnagyobb kincsét adta az embereknek. Aztán elmúlik a karácsony és vele együtt elmúlik ez az emlékezés is és olybá tűnik, hogy a napok csak peregnek és a következő karácsonyig talán nem is fogunk erről gondolkodni, de aztán mégis…és milyen jó.
Hiszem azt, hogy a várakozás egy ajándék. Na nem a postán történő várakozás, hanem amikor valami olyan eseményre, emberre, élményre vagy tárgyra várunk, aminek már a puszta gondolata is boldogsággal tölt el. Ez a fajta várakozás megéri az álmatlan éjszakákat, a fáradt estéket, a pörgős napokat és az olykor a bágyadt szívet is, mert ezek mind azt jelzik, hogy várakozásunk főszereplője nagyon fontos számunkra. Jézus Krisztus ígéretet tett, miszerint, ahogy felment a mennybe, úgy fog el is jönni. Hívő emberként ne csak a Karácsonyt, a Húsvétot vagy éppen a Pünkösd ünnepét várjuk. Várjuk Jézus Krisztust, aki megígérte, hogy el fog jönni és ez az ígéret biztosabb bárminél.
Szóval, ha úgy érzed, hogy most nehéz, ne add fel se a várakozást, se a készülést, Jézus Krisztus el fog jönni.
Áldott napot!
