Sorsfordító találkozások
Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vagy
Istenét? Talán embereknek igyekszem tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék
tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek,
hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem embertől való. Hiszen nem embertől
kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Ma van a keresztény hagyomány szerint Pál apostol
megtérésének napja. Üldözőből üldözött lett, fanatikus farizeusból a pogányok
apostola, Saulusból Paulus. Egykor megkötözve hurcolt nőket és férfiakat a törvényszék
elé, mert a Názáreti Jézus követői voltak, később pedig ő maga volt kész
meghalni Krisztusért.
Ezt a hatalmas fordulatot nem más idézte elő, mint rácsodálkozások
sora. Saul nemcsak Isten Fiával, hanem az Ő tanítványaival is úgy
találkozhatott, ahogy eddig még soha. Korábban nem látott Jézusban mást, csak a
sokadik ál-Messiást, egy lázadót, valakit, aki túllépett a szokásokon, és egy
olyan Istenről beszélt, aki nem fért bele az akkori vallás adta keretekbe. A „szekta”
tagjai, pedig nem voltak többek számára, mint hitehagyók, akiktől meg kell védenie
szeretett közösségét.
A damaszkuszi úton azonban Saul meghallotta Isten szelíd
hangját, aki a nevén szólította, és találkozott a keresztények megbocsátásával,
amikor Anániás a testvérének nevezte őt.
Persze mondhatod, hogy olyan földöntúli fény- és hanghatásokban
csak nagyon keveseknek van részük. A történet azonban jóval több ezeknél.
Krisztus nevén szólította Sault, ahogy ma is néven szólít téged és engem, és
utána barátaira bízta a botladozó farizeust, ahogy téged és engem is szeretne
közösségbe vonni többi gyermekével.
Saul kész volt újraírni önmagában mindazt, amiben addig
hitt, kész volt átrajzolni a benne élő istenképet Jézus szerető arcára, és ezt
a jó hírt vitte tovább egész életében.
Téged milyen találkozások formáltak azzá, aki most vagy?
