Bárcsak többet látnánk...

Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

Annyiszor hallani, hogy amire helyezzük a hangsúlyt, az válik fontossá. Te mire helyezed a hangsúlyt?

Nagyon sokszor elgondolkodok azon, hogy az a bizonyos fontossági sorrend mikor és hogyan alakul ki. Vajon a család tanít meg arra, hogy mi a fontos vagy esetleg a felmenőink értékeit hordozzuk magunkban és szinte észrevétlenül alakul ki egy sorrend? A válasz különböző, ahogy mi emberek is különbözőek vagyunk, egy valami viszont biztos: az válik fontossá, amire a legtöbb időt szánjuk.

A próféta ebben a néhány sorban valami olyanra szeretne rávilágítani, amely az Istennel kapcsolatos látásunkat akarja megtisztítani. Az Istennel kapcsolatos gondolataink nagy többsége elárulja azt, amilyennek látjuk Őt. Ha egy olyan szemlélettel rendelkezünk, amelyben előtérben vannak a hiányosságok, a be nem teljesült vágyak, az el nem ért célok, akkor nagy valószínűséggel nem tudjuk meglátni azokat az ajtókat, azokat a lehetőségeket, amelyeket a Jóisten adni szeretne. Nem tudjuk meglátni Isten ajándékozó oldalát. Abban az esetben viszont, ha figyelmünk középpontjában az aprónak tűnő sikerek, a kegyelmi ajándékok és a napról-napra megújulni képes elménk és testünk áll, akkor megláthatjuk Isten azon oldalát, amely telve van szeretettel és törődéssel.

Isten üdvösséget, örök életet ajándékoz számunkra. Azt a drága időt, amellyel naponta megajándékoz bennünket, próbáld meg az ajándékokra fordítani és meglátod, sokkal több mindent kapsz annál, mint amit kértél.

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Mint a villámlás

Hívd meg a lelkészed egy sörre!