Az öregség ellenszere
Ma van a magyar kultúra napja és ahogy ezt a verset olvastam a Bibliában Márai Sándor szavai jutottak az eszembe, hogy mennyire meg is öregedhetünk mi emberek:
"Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod lassan, minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested. Nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság, s ilyenkör öregszel igazán, végzetesen és véglegesen... (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, részlet)
Míg fiatalon olvastam sorait arra gondoltam: mennyire rezignált, mennyire pesszimista, sőt melankolikus! Mintha halni vágyna. Ostoba dolog így gondolkodni!
Mostanában, ha néha olvasom az író sorait arra gondolok, milyen reálisan írja le az öregedés folyamatát. Valóban igaza van, részletekben öregszünk mi, emberek és külsőnk öregedése hatással van belső énünkre is. Ahogy múlnak az évek mindig megkopik, megromlik valami. Ki kell cserélni amíg lehet, aztán már nem lehet. Nem úgy kelünk, nem úgy fekszünk, nem úgy mozgunk és alszunk, mint régen. Vagy ahogy a humorista mondja: "Ha ötven fölött felébredsz és nem fáj semmid, akkor meghaltál." Ádám és Éva fája óta az öregedésünket és a halál eljöttét nem lehet megállítani. Úgy utáltam, mikor a főiskola képzésen az egyik orvos-tanárom azt mondta: "Az öregedés a jövőtök." Hiába tanultunk gerontológiát, mégis arra gondoltam: "A te jövőd, de nem az enyém!" De ma már tudom, mindannyiuknak igaza van. Érdemes szembenézni vele. Az öregség eljön, ahogyan az életünk elmúlása is. Csak az nem mindegy, hogy ez a tény teljesen megöregíti-e a lelkem is!
Mert Pál itt az örök ifjúság titkáról, az öregedés, a csüggedés ellenszeréről beszél. Arról, hogy mégha mindez meg is történik majd veled, mindig, állandóan és folyamatosan megújulhat a szíved. Ez az ellenszer pedig nem másban, mint hitünkben rejlik. A láthatatlan dolgokban való hitünkben, az örökkévaló dolgokban való hitünkben. Abban, hogy megértsük, nem csak ennyi volt. Mert amit szem nem látott, fül nem hallott, ami örökké megmarad az következik majd végül, mindezek után.
