Betlehemből
Hollywoodban már rég óta jól tudják a tuti receptet, ismerik a közönség igényeit, és tudják, hogy ma már nem a macsós-terminátoros Rambós filmek mennek a legnagyobbat. Az emberek nagy százaléka nem olyan hőst keres, aki már születése után, mint Sámson, győztesként kezdte. Nem. Az igazi jó sztori receptje a vesztes.
Gondolj csak bele, melyek azok a történetek, amik a legtöbb embert vonzzák: a legkisebb hobbit indul Mordorba, a lépcső alatt lakó furcsa gyerekből lesz a gonoszverő varázsló, az átlagember – vagy mégjobb, átlagon aluli – viszi a legtöbbre. Ő a vesztes. Így kezdi legalábbis. Nem az ő javára írják az oddszt, ám mégis a legtöbbre viszi összességében.
Ilyen vesztes Betlehem városa is. A neve is semmitmondó: A Kenyér Háza – semmi Királyföld, Ígéretfalva, Megváltás-major. A legkisebb, a legfeledhetőbb, ám a történet nagy egészét tekintve a leginkább elengedhetetlen is. Ez az a hely, ahol nem más, mint a világ megváltója megszületett. Keresve se találhatnánk jobb sikersztorit, mint ez, egyesek szerint a valaha volt legnagyobb történet. Betlehem, a “legkisebb” városka életet ad a legnagyobbnak. Ezt ünnepeljük ezekben a napokban, hogy a vesztesből győztes lett, és így belőlem, aki a legnagyobb vesztes vagyok, a legnagyobb győztes lehet hosszútávon.
Nem véletlen, hogy olyan vonzó ez az egész.
