Igazán
Apostolok Cselekedetei 10. fejezet, 34-35. vers
A testben megjelent Isten a halszagtól bűzlő, csurom vizes munkásokat is meglátogatta, csak azért, hogy személyesen elhívja őt követőjének, barátjának. Három másik halásszal ugyanezt tette. Sőt, Isten Fia egy aljas vámszedőt is elhívott, majd együtt vacsorázott mindenféle söpredékkel, és gyanús alakokkal.
Ez az Isten hozzáért a tisztátalanokhoz, bűnösökhöz, fertőző betegekhez, és segített rajtuk, akár még szombaton is. Ölébe vette az ordító, magatehetetlen csecsemőt, örült a viháncoló, rendetlen gyerekeknek, és végighallgatta a szülők panaszait.
A Krisztus szóba állt a nőkkel, ha kellett, meggyógyította őket, és nem zárta ki őket az őt követők köreiből. Leállt beszélgetni a rómaiakkal, és a többi idegennel. Együttérzett velük, megetette és meggyógyította őket.
Tűrte tanítványai gyerekes vitáit, és türelmesen formálta gondolkodásukat.
Amikor halálra ítélték, nem ellenkezett, mert tudta, hogy halála által élettel ajándékozhat meg mindenkit; nem csak a tanítványokat, nem csak az igaz, Isten népéhez tartozókat. Mindenkit.
Ez az Isten imádkozott az őt kínzókért, és miután harmadnap feltámadt, közvetlenül mennybemenetele előtt arra kérte követőit, hogy az ő ajándékának hírét az egész világon mindenkinek továbbítsák.
Péternek mindezek után háromszor kellett látnia ugyanazt az Istentől érkező álmot, és saját fülével kellett hallania, hogy egy idegen, római családnak is angyal hozta el Isten üzenetét.
Péter, a tanítvány számtalan bizonyítéknak volt már tanúja, de ekkor, és csak ekkor értette meg igazán, hogy Isten, a világmindenség Istene, a saját népének Istene számára minden egyes ember—nemzettől, vallástól, kortól, nemi és szexuális identitástól, társadalmi pozíciótól függetlenül—egyformán fontos és értékes.
Te mikor értetted meg igazán?
