Vakság

"Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de semmit sem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."

Apostolok Cselekedetei 9. fejezet, 8-16. vers

Saul, a farizeus (ismertebb nevén Pál apostol) történetét talán senkinek nem kell bemutatni. Ő az a személy, aki Krisztus követőinek legelszántabb üldözőjéből maga is Krisztus követője lett. De mi tette ezt lehetővé? 

Nos, kétségtelen, hogy a személyes találkozás Jézussal a damaszkuszi úton nagy szerepet játszott az egészben. De volt még egy másik nagyon fontos dolog is: Saul megvakult. 

Ha jól működik a szemünk, gyakran elfelejtjük, mennyire függünk a látásunktól. Természetes, hogy látjuk, mi vesz bennünket körül, kivel beszélünk, és általában akkor hiszünk el valamit, ha saját szemünkkel is látjuk. Ez csak azért lehet baj, mert sokszor csak azt látjuk, azt vesszük észre a szemünkkel, ami a lelki látásunkkal is megegyezik.

Saul, aki eredetileg nem hitt abban, hogy Jézus valóban Isten fia volt, és több mint egyszerű ember, sokféleképpen magyarázhatta volna azt, amivel Damaszkusz felé találkozott: illúzió, megtévesztés, démon, gonosz lélek, túl kevés alvás, stb. Ezért volt szüksége arra, hogy fizikai látását elveszítve felülvizsgálja lelki látását is.

Amíg Saul látott, és azt látta, amit látni akart (istenkáromló zsidókat, akik egy kivégzett bűnözőt imádnak), eszébe sem jutott, hogy lelkileg vak, és nem a valóságot szemléli. De amikor nem hagyatkozhatott a látására, végre volt lehetősége arra, hogy rájöjjön, mi minden akadályozza és befolyásolja őt a tisztánlátásban: a hagyományok, bevett szokások, a tömegnyomás, saját félelmei...

Időre volt szüksége (első körben három napra), de végül ezt mind helyre tudta tenni magában. Így lett Saulból, Krisztus első követőinek üldözőjéből Pál, Krisztus evangéliumának talán legismertebb és legeredményesebb hirdetője.

Az apostolhoz hasonlóan mindannyiunk életében vannak dolgok, amelyek befolyásolják vagy akadályozzák a látásunkat. Isten pedig minden alkalmat és időt megad nekünk arra, hogy újra megtanuljunk látni. Ha szükséges, akár vaksággal is megajándékoz. A kérdés csak az, hogy élünk-e a lehetőséggel?