A menyasszonyra megéri várni!
És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
Emlékszem arra a pillanatra amikor a feleségem belépett a gyülekezetbe a hátsó kisteremből. Emlékszem ahogy vonult végig a sorok között. (Emlékszem amikor megláttam végre, mert amint belépett könnybe lábadt a szemem, úgyhogy homályos volt minden.) Csak ámultam, és csodáltam. Minden ami rajta volt, azért volt, hogy nekem tetszen. Ő volt a leggyönyörűbb a világon. (Mondjuk szerintem most is az.)
Tudom, hogy a nők első sorban egymás miatt húznak szép ruhát, és ékszert, de az esküvő más. Ott a vőlegény a célközönség. Az egyetlen valóban fontos kérdés, hogy ő mit gondol. Épp ezért a menyasszony mindent megtesz, hogy a jövendőbeli férje szeme szikrázzon ahogy meglátja. Ez szerintem mindig sikerül is.
Amikor János ezt a szakaszt írja, messze van mindenkitől akit szeret, egy börtön szigeten. Az egyetlen amit nap mint nap lát, az a morajló tenger ami elválasztja a barátaitól, családjától. Isten látja a vágyat a szívében, és egy látomással válaszol neki. János lát egy várost, ahol azok akiket most hiányol, mind ölelve üdvözlik, hatalmas mosollyal az arcukon. Látja a várost ami olyan szép, mintha csak egy álom lenne.
Ez a város napról napra közelebb van hozzánk. Isten minden nap azért munkálkodik, hogy gyönyörű legyen. Azért dolgozik, hogy mikor meglátod, könnybe lábadjon a szemed a szépségétől. Mint egy menyasszonyt, készíti fel számodra, és mint jó menyasszonyra, a mennyei Jeruzsálemre is várni kell, de hidd el, megéri várni!