Vacsorameghívás
Ézsaiás könyve 55. fejezet 1. vers
Méltán nevezik Ézsaiás prófétát az Ószövetség evangélistájának, hiszen a Salamoni templom pusztulásának és a babiloni fogság meghirdetésével együtt szól a maradék hazatéréséről és Jeruzsálem újjáépítéséről, sőt a távoli jövőről, új égről és új földről, ahol nincs elmúlás, nincs szenvedés, ahol „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik” (Ézs.65:25).
Az Örökkévaló itt készít minden lelki éhezőnek bőséges ünnepi lakomát, melyre a bor és a tej említése utal. Mindezt ingyen, ajándékként, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.
S hogy miért kéne mindenkinek elfogadni ezt a meghívást?
Bár biztos, hogy ezen a mennyei menyegzős vacsorán mannát, mennyei kenyeret, a legfinomabb és a legtáplálóbb gyümölcsöket fogják felszolgálni, mégsem a különleges étkek adják majd ezen jeles nap jelentőségét.
A legnagyobb öröm, mint itt a földi ünnepeinken, a közösség lesz. Közösség Istennel, az angyalokkal, közösség szeretteinkkel és a hit mindenkori hőseivel. Akik nem kerestek kifogást, „földet vettem, ökröt vettem”, hanem örömmel fogadták az ünnepi meghívást.
Uram, köszönöm, hogy meghívtál és, hogy ott lehetek az enyéimmel a te mennyei vacsorádon!
