De megígérted!

„Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.”

Az apostolok cselekedetei 2:29-33

„De Mami, megígérted!” – egyike a leg-szívbemarkolóbb mondatoknak, amit a gyerekeimtől hallottam valaha. Mert van, hogy nem tudom megtartani, amit mondtam. Figyelek arra, hogy ne helyezzek felelőtlenül kilátásba jó és várt dolgokat, de nem vagyok tökéletes. Van, hogy szégyen ide, szégyen oda, elfelejtem, amit ígértem, és éppen akkor már nem tudjuk valóra váltani, csak egy későbbi időpontban. Van, hogy ömlik az eső, és ez keresztülhúzza terveinket. Megesik, hogy elcsúszunk az esti rituáléval, és nem tudok több mesét olvasni, hisz régen eljött az alvásidő. És van, hogy amit ígértem, már túl van a határaimon, ha megszakadok sem tudom véghezvinni. De megbeszéljük a dolgokat, és nem maradhat el a bocsánatkérés. A csalódottság érzése azonban nem múlik el egy csettintésre.

Ahogy elolvastam ezt a fenti igét, az első dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy Isten állja a szavát, és nem ismer akadályokat. Megígérte Ádámnak és Évának, hogy eljön az „asszony utóda”, Ábrahámnak, hogy általa „nyer áldást a föld minden nemzetsége”, Dávidnak, hogy örökre megerősíti királyi trónját (2Sámuel 7:13). Megígérte tanítványainak, hogy bár meg kell halnia, de újra meglátja majd őket, és megígérte azt is, hogy elküldi hozzájuk a Pártfogót, a Szentlelket, akin keresztül örökre velük marad.

És Isten mindezt betartotta. Eljött közénk, megszületett, mint gyermek, egy trónfosztott királyi család nincstelen sarja. Itt élt velünk és áldást árasztott ránk szavaival, tetteivel, halálával és feltámadásával. Király volt, csak másként, mint ahogy vártuk, és Király örökké, a tiéd, az enyém, a mindenségé. Helyrehozta azt, amit elrontottunk, és kifizette a felfoghatatlant értünk. Bemutatta nekünk, milyen is a Mindenható valójában, és csak annyit kért, adjuk ezt tovább! Megélte az emberi lét minden poklát és boldogságát, egy új célt adott nekünk, és hozzá a tökéletes Segítőt, a Szentlelket.

Erről szól a pünkösd, hogy Isten nem hagy cserben, Ő állja a szavát. Hát ünnepeljük azt a csodát, ami közel 2000 évvel ezelőtt felforgatta a világot! Azt a csodát, amikor az emberek értették egymás nyelvét, amikor Isten Lelke, szeretete és megváltása igazi közösséggé formálta követőit. Közösséggé, ami, bár megszámlálhatatlan viszontagságon, hullámhegyen és mélyrepülésen átment már, de él, hirdeti az evangéliumot, és visszavárja a Királyt.