Bolond vagy zseni?
Boldog bolondok napját! Néha szokták mondani, hogy ez az én ünnepem. Miért is vitatkoznék ezzel, ha egyszer igaz? Mindjárt elmagyarázom miért is igaz, hogy ez az én ünnepem, és miért is örülök ennek ennyire.
Szeretünk okosnak látszani, és nagyon rosszul tud esni, ha bolondnak néznek. Mikor egy kérdést feltesznek nekünk, a lehető legjobb tudásunkat előbányászva próbálunk egy megközelítőleg jó választ adni rá. A bölcsességünk legmélyéig megpróbálunk lenyúlni, és ha szerencsénk van, nem mondunk ostobaságot.
A Sziget fesztiválra, a Lelki Betérőbe készülve szinte minden újoncnak el szoktunk mondani egy szabályt: "Merd kimondani, hogy valamit nem tudsz!" Nem tudunk mindent. Ezt fáj beismerni, de igaz. A bölcselkedés nem mindig célravezető, van amikor be kell ismerni, hogy valamit nem tudunk.
Isten nem a mi bölcselkedésünket akarja erősíteni. Azt mondja Pál, hogy a bolondokat választotta ki, hogy hirdessék az evangéliumot (örömhírt) szerte a világon. Azt mondja, hogy akikre rányomták a bélyeget, hogy bolond, azt Isten felhasználta a világ átformálásában. Nem egy tudósokból álló csapatot indított útnak. Nem a világ krémjét, hanem a bolondokat.
Merj nem tudni! Merj bolond lenni! Merd azt mondani, hogy hiányosságaid vannak, mert csak így tud felhasználni! Isten nem az érdemeidért választ ki! Isten azért választ, mert szeret. Neki nem a tökéletes kell, hanem te. Ne akarj zseni lenni!
Legyél inkább Isten bolondja, mint Sátán zsenije!
