Te úgy, ahogy én
“... bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”
Egy pap ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt a következő történetet:
Egy
kis vidéki templomban, ahol általában alig néhányan vettek részt a
miséken, volt egy asszony, aki, amikor a Miatyánkra került a sor, annál a
kérésnél, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek", mindig elhallgatott. Kevesen voltak, jól lehetett
hallani, ha egy hang elcsendesült. A többiekkel együtt mondta az
imádság ezt megelőző részeit, ennél mindig elhallgatott, majd folytatta a
többiekkel onnét, hogy "és ne vigy minket kísértésbe", és velük együtt
mondta végig. Mire gondolsz, vajon miért hallgatott el mindig éppen
ennél a résznél? Eltaláltad!
"Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Jézus Krisztus
azért halt meg, mert Isten meg akar nekünk bocsátani. Szeretne mindig
egy újabb esélyt adni. Szeretné, ha a bűntudat és lelkiismeret furdalás
terhe nélkül élhetnénk egy szabadabb, örömtelibb életet.
Ugyanakkor
azt is szeretné, hogy ne tartsuk a haragot, ne álljunk bosszút, ne
vágjunk vissza a minket ért vélt vagy valós sérelmekért. Egyrészt azért,
mert ezek tönkreteszik emberi kapcsolatainkat, másrészt azért, mert
amikor haragot tartunk, akkor elsősorban magunkat büntetjük, gyakran
mások butasága miatt.
Ezért azt, hogy elengedje a mi
adósságunkat, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy mi is készek legyünk
elengedni másoknak. "Bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek." Gondoljunk bele: milyen következményei volnának
annak, ha nem bocsátanánk meg? A másik oldalról pedig: mennyivel jobb,
mennyivel könnyebb az élet, ha elengedjük a haragot?
Te
elhallgatsz, mint az az asszony, vagy örömmel mondod, amikor a
megbocsátáshoz érsz az imádban: "Atyám, bocsáss meg nekem, ahogy én is
megbocsátok azoknak, akik ellenem tettek valamit"?
