Szeretlek, hogy másokat szerethess
„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”
Jézus a tanítványainak mondott búcsúbeszédeiben világossá tette, min múlik az, hogy ki „melyik oldalra” kerül, amikor visszatér másodszor, immár isteni hatalmának teljes dicsőségében. A juhok és kecskék szétválasztásának példázatából az derül ki, hogy nem azon múlik a jobb oldalra kerülés, hogy ki volt vallásos, vagy ki tartozott a megfelelő felekezethez, esetleg ki hallgatta a helyes tanítást, hanem azon, hogy ki értette meg, és alkalmazta a gyakorlatban a szeretetről szóló tanítását. A szeretet egy furcsa tartozásunk. Isten szeretete irántunk megnyilvánul abban, hogy nem bűneink, „érdemeink” szerint bánik velünk, hanem kegyelme szerint. Elküldte szeretett Fiát, hogy ő magára vegye a bűneinket és elszenvedje jogos büntetésüket helyettünk (vö. Ján. 1.29, 3.16). Az igazi szeretetet ebből a bánásmódból ismerhetjük meg. Teljesen logikus lenne a felhívás: ha így szeretett minket Isten, akkor mi is szeressük őt! Isten igéje azonban így szól: „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” 1János 4.11
Ha értékeled Isten irántad való szeretetét, akkor Jézus arra emlékeztet, hogy van egy tartozásod: szeresd Őt, aki azonosul az éhezővel, szomjazóval, menekülttel, rongyokba öltözött szerencsétlennel, beteggel, bűnben megkötözöttel, üldözöttel. Szeresd Őt a rászorulók iránti szereteteddel! Ne azt nézd, hogy megérdemli-e, mert ő sem azt nézte, hogy megérdemled-e a kegyelmét, csupán arra tekintett, hogy szükséged van rá. Isten nem kér tőlünk mást, minthogy szeressük Őt, és szeressük a körülöttünk élőket (vö. Hóseás 6.6, Máté 22.36-40), felebarátainkat, akik karnyújtásnyira, elérhető távolságra vannak tőlünk. Lehet, hogy ez nem túl látványos, vagy izgalmas, Isten figyelmét azonban nem kerüli el, még egy pohár víz sem…
