Nem zsarnok
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
Nyolcadikos voltam, amikor a zeneiskolánk fúvószenekarával meglátogattunk egy németországi testvér-zeneiskolát Winnendenben. Néhány este koncertet adtunk, emellett pedig a városban és a környező településeken található nevezetességeket nézhettük meg. Ezek között volt a rothenburgi Középkori Bűnügyi Múzeum (Kriminalmuseum), ahol több emeleten keresztül “csodálhattuk” a megszégyenítésre, kínzásra vagy kivégzésre használt eszközöket. A látvány egy idő után már szinte minden testrészemben fájdalmat okozott, így amikor a karnagyunk felajánlotta, hogy kapunk egy kis szabadidőt, amit akár itt a múzeumban, akár a városban is eltölthetünk, kellőképpen sápadt arccal egyből a kijárat felé vettem az irányt. Nagyon megterhelő volt látni, mire képes az emberi gonoszság az “igazságszolgáltatás” címszó alatt.
Milyen igazság az, amit kínzással csikarnak ki valakiből? Ahogy készültem erre a mai áhítatra, kicsit utánaolvastam a boszorkánypereknek. Az Arcanumon elég részletes szócikk olvasható, ebből származik az alábbi, nem túl bíztató részlet is:
“A római jogra épülő feudalizmus kori európai jogkönyvek abból indultak ki, hogy ahol nincs vádló, ott nincs vád (a boszorkánypereket ezért magánpanaszra vagy egyházi kezdeményezésre indították); hogy a bíróságnak a vádlottat eleve bűnösnek kell tekintenie, s a vádlott kötelessége, hogy ártatlanságát bizonyítsa; hogy a vádlott beismerő vallomása elegendő bűnösségének bizonyítására; hogy a beismerő vallomás kicsikarásának eszköze az akár többször is ismételhető tortúra”. (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/b-71FB5/boszorkanyperek-72199/ )
Bocsánat a megrázó illusztrációért, de valami igazán erős példát akartam arra hozni, hogy mi az, amit Isten NEM tesz. Hogy miről NEM szól ez az ige. Eleget féltek már az emberek a Teremtőtől, engedjük, hogy ma ne csak szeretete, hanem igazsága is közel jöjjön hozzánk úgy, hogy az nem vált ki rettegést belőlünk!
Mert Isten nem boszorkánypereket vezet. Ez a vizsgálat, amiről beszél a zsoltáríró, nem egy olyan per, amiből csak vesztesen kerülhet ki az ember. Ez a vizsgálat olyan, mint amikor elviszed az autót bizonyos megtett kilométerenként a legjobb szervizbe, hogy nézze át az a szerelő, akinél jobban senki nem ért ahhoz a márkához. Ez a vizsgálat olyan, mint amikor az edző, aki emberséges, egyenlő félként kezeli a tanítványát, figyeli őt, a gondolatai pedig azon járnak, vajon min kellene változtatni, javítani, miben tudna segíteni neki, hogy még jobban menjen.
Mert Isten nem a vesztünket akarja, hanem azt, hogy örökké élhessünk Vele az Ő országában. Ezért küldte el Jézust értünk, és aki kész volt ekkora áldozatra a teremtményeiért, az a továbbiakban sem áll hozzánk másként. Ő nem zsarnok, hanem szerető Apa, akinél jobban senki sem ismeri gyermekeit, és aki már megszerezte számukra a létező legnagyobb ajándékot. Tőlünk pedig csak azt kéri, legyünk kapcsolatban vele. Engedjük be az életünkbe, és éljünk együtt vele!
Engedjük, hogy vizsgáljon minket szeretettel, hogy kihozza belőlünk a legjobbat! Nem azért, hogy elnyerjük az öröklétet, mert azt már Krisztus megszerezte nekünk.
