Nélküled nem lenne ugyanaz...
„Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”
Zsidókhoz írt levél 2.fejezet 9.vers
Ki vagyok én? Mit keresek ezen a bolygón? Mi a feladatom? Van egyáltalán bármi feladatom vagy csak úgy „töltelékként” vagyok itt? Én mostanában kifejezetten szeretek azon elmélkedni, hogy mivégre is vagyok ezen a világon. A munkámat más is éppúgy eltudná látni, ahogy én teszem. Szüleimnek születhetett volna egy másik gyermek, talán egy fiú. Barátaim nem is tudnának rólam, kaptak volna helyembe egy másik barátot. Szóval lényegileg akár azt is kijelenthetném, hogy teljesen pótolható vagyok. Emberi szemmel.
Mi gyakran nem látjuk a dolgok lényegét. Talán túlságosan tudományosan közelítünk meg sok mindent. Bonyolítjuk azt is, ami egyébként teljesen egyszerű lenne. Az a kérdés, hogy Isten miért engedte meg, hogy világra jöjjek és miért nem egy másik gyermeket kaptak a szüleim, miért épp én dolgozok ezen a munkahelyen és miért velem barátkoznak a barátaim, roppant egyszerű a válasz: Isten fontosnak tartott!
Az Ő terve nagyon egyszerű: a világot nem angyaloknak, „űrlényeknek” vagy kitudja milyen más elgondolt lényeknek szánta, hanem nekünk. Miértünk teremtett mindent. A teremtés okozói mi vagyunk. Otthont, biztonságot és szeretetet szánt nekünk. „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” (Zsolt.8:4-10) Az Úr mindent értünk tett. Hatalmat adott az embernek. A zsoltár író bemutatja az ember méltóságát és Isten által kapott helyét. A levél írója azonban már látja a gyengeségeket is, azokkal viszont nem foglalkozik. Ismeri a múltat, az eltévelyedés útját és most már a megoldást keresi. A két történet nem független egymástól, Jézus személyében egy történetté lesz, melyben az ember jelen gyötrő kérdése is megoldódik, hiszen Jézus sorsa az ember sorsa. Istennek az ember felőli eredeti elgondolását, hivatását Jézus Krisztus valósította meg a maga személyében azáltal, hogy emberré lett, amely által egy új emberi generáció kezdete lett. Szenvedése és halála „Isten kegyelme által” való szenvedés és halál volt, ami azt jelenti, hogy Isten volt az, aki az első lépést megtette az, ember megmentéséért.
Ha feltennéd magadnak a kérdést, hogy mivégre is vagy ezen a világon, akkor a válasz ott van előtted: mert nélküled nem lenne ugyanaz. Isten terve, hogy nekünk adja a világot azóta sem múlt el. Jézus a kapocs és ahhoz, hogy az a világ tökéletes legyen és rád is szükség van. Fontos vagy és értékes, ebben egy percig se kételkedj!
Áldott napot!
