Ideje a beszédnek


„Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?”

Eszter könyve 8:5-6

1938. május 29-én lépett hatályba az első zsidó törvényként ismert „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselő törvénycikk, mely kimondta, hogy „a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. […] A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát.” (lásd bővebben ITT)

Nyolcvannégy éve történt, hogy törvénybe foglalták, valakik nem egyenlők. Valakik kevesebbek, egy bizonyos népcsoportot korlátozni kell. És tudjuk mindannyian, hogy a történelem nem állt meg itt.

A mai alapige visszarepít minket a Krisztus előtti 400-as évekbe. Akkor is egy rendelet született, történetesen arról, hogy egy népcsoportot, a zsidókat ki kell írtani a birodalomból. Hámán, a király jobbkeze azzal indokolta javaslatát, miszerint ők mások. Mások a törvényeik, elszórtan élnek a birodalom minden tartományában, és azzal vádolta meg őket, hogy nem tartják meg a király rendelkezéseit. A törvény pedig kiadatásra került.

A történet érdekes fordulata, hogy mindeközben az új királyné, akit nem is olyan régen koronáztak meg, zsidó volt, bár származását sokáig titokban tartotta. Amikor azonban eljött az ideje, Eszter felemelte szavát, és életét kockáztatva megmentette népét. Hívatlanul a király elé lépett (igen, akkoriban ezt királynéként sem tehette meg, akár ki is végezhették volna ezért a felelőtlen lépésért), lakomára invitálta az uralkodót, a második vacsora alkalmával pedig felfedte származásának titkát előtte, és könyörgött népe életéért.

Egy asszony, aki nem maradt csöndben, aki kockára tett mindent azért, hogy a népét megmenthesse. Egy asszony, akinek bátorsága, elvei, az emberek iránt érzett szeretete ma is példa számunkra.

Mert ma is vannak, akiket megbélyegeznek másságuk miatt. De ne feledd, bárki lehet más. Egyszer a hajléktalanok, másszor a melegek, aztán a tanárok vagy az egészségügyi dolgozók, a nők, a menekültek, az ukránok, az oroszok, a romák, a kivándorlók. És holnap ki lesz a más? Lehet, hogy te vagy én?

A mai történetben Isten hív, hogy tedd meg mindazt, ami hatalmadban áll mások védelmében! Ha kell, szólalj fel, ha kell, lépj oda, és emeld fel a földről azt, akit fellöktek! Ne fordulj el, ne gondold, hogy igaza van annak, aki azt vallja, valakik kevésbé emberek, mint az átlag!

Védd az életet, védd a másik embert, és képviseld Isten elveit, akinek a szemében „nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Pál levele a galatákhoz 3:28)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet