Éretté válni
"...míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,..."
Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 4. rész 13. verse
Mennyire vártam egész kamaszkoromban, hogy végre felnőtt legyek, hogy eléje a 18 éves korhatárt és elmondhassam magamról, hogy immár nagykorú vagyok! Van ennek a vágyakozásnak egyfajta természetessége, mert az életből fakad. Egy egészséges családban a gyermek, ahogy nő, folyamatosan kap egyre nehezebb, komolyabb feladatokat és ezekkel együtt egyre nagyobb felelősséget is. A jó szülők segítik gyermekük fejlődését azáltal is, hogy segítik önállósodását mindezzel. De az az igazi, amikor végre magunk dönthetünk, önállóan és azt tehetjük, amit szeretnénk. Általában, ha a kamasz és a szülei közötti kapcsolat jó, akkor az apa és az anya véleménye természetesen továbbra is számít, de megmaradnak egyfajta nagyon fontos tanácsadóként, akikre érdemes hallgatni, de felnőtt emberként már nem kötelező.
Hogy miért írtam le ezt ide? Természetesen azért, mert az Isten, ahogyan a szüleink is, azt szeretné, hogy lelki értelemben is felnőjünk mindannyian. Ez azonban hosszabb folyamat, csakúgy, mint az életben a felnőtté válás. És ahogyan azt sem, így ezt sem lehet sürgetni, mégha az érzéseink és a vágyaink mást is diktálnak. Pál apostol, aki rendkívüli tanítást ad az efézusiakdak ebben a levelében az egyházról, arról beszél, hogy mindebben a közösség és az Istentől kapott, közösségben elvégzendő feladataink is segítenek.
Pár sorral előbb pontosan arról értekezik, hogy a gyülekezet elhívott tagjai, vezetői, az apostolik és a tanítók azért adattak, hogy felkészítsenek bennünket a lelki felnőttéválásra. Az apostol azt is elmagyarázza, mi is ez a lelki nagykorúság. A hit megismerésének és Isten Fia megismerésének egysége. Vagyis csak akkor mondhatom magam "krisztuskorúnak", ha a hitről és magáról a Megváltónkról is egységesen gondolkodom a közösségem tagjaival. Lehet, nem mai fülnek való gondolat ez. Manapság szeretjük az egyedit, szeretünk kitűnni, míg az egység gyakran tűnik beleolvadásnak a szemünkben.
A Biblia szerint az egység az erő, sőt hitelesség. Jézus szerint az egység a közöttünk levő szeretet eredménye és Istenhez való tartozásunk jele. Ezért egy felelősen gondolkodó hívő nem a különbözőségeiben, hanem a közös értékeiben, az egységben keresi örömét. Bár a gyermek is szüleinek, a nálánál tekintélyesebbeknek való ellentmondásában keresi önmagát, mégis elődei értékének újrafelfedezésében, majd a velük való egységben leli meg identitását. így nekünk is eleink minden értékét, biblikus hitét és azon alapuló tanítását újra felfedezve kell eljutnunk oda, hogy nem érettük, hanem önmagunkért, de mégis velük egységben éljünk.
