Megtértél már?

„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.”

Timóteushoz írt második levél 2.fejezet 15.vers

Olyan sok mindent nem próbáltam még ki életem során. Lehet, hogy fura lesz, de ha már tél van, akkor kezdjük is valami aktuálissal: soha nem csináltam még hóangyalt. Ahogy még soha nem snowboardoztam vagy síeltem… Talán itt az ideje legalább a hóangyalt kipróbálni és a jó hír az, hogy még előttem áll az élet, szóval semmiről nem maradtam le.

Hogy mi a helyzet a hitemmel? Mennyi mindent próbáltam már ki Istennel vagy nélküle? Hogy is fogalmazzak….sok mindent. Emlékszem, még évekkel ezelőtt egy gyülekezeti alkalom után, ahol az igeszolgálatot egy olyan személy végezte, aki nem keresztényként született, hanem később tért meg, azt kértem imában Istentől, hogy szeretném én is átélni a megtérést. Keresztény szülők gyermekeként, ahogy mondani szokták, már az anyatejjel is a hitet szívtam magamba és direktbe kaptam meg minden információt, élményt, ami végül oda vezetett, hogy megmaradtam a hitemben és tulajdonképpen eszembe sem jutott soha, hogy máshol keressem Istent. Az viszont már annál többször, hogy szerettem volna megtapasztalni a megtérés érzését.

Mit is jelent megtérni? A hazatérni egy mindenki számára ismerős szó, de a megtérni már kicsit érdekesebb. A megtérés azt jelenti, hogy hátra hagyjuk a régit és engedve a hívásnak, ami bennünk munkálkodik, megtérünk (vagy hazatérünk) Istenhez, akárcsak úgy, mint a tékozló fiú. Sokáig azt hittem, hogy a megtérés egy pontja az életnek, amely egyszer bekövetkezik és többet soha. Tulajdonképpen lehet, hogy valóban így van és van egy pont, amikortól érezzük, hogy most valami más következik, de életünk során olyan sokszor kerülhetünk távol Istentől és érkezhetünk újból haza.

Amikor az imámban azt kértem Istentől, hogy had érezzem meg én is a megtérést, még nem tudtam, hogy ez hogyan fog bekövetkezni. Az évek alatt azonban oly’ sok hullámvölgyet éltem meg, álmatlan és átsírt éjszakákkal, mély beszélgetésekkel az Úrral, harcokkal, lázadással, néha elfordulással, de mindig visszataláltam Hozzá és ez a lényeg.

Legyünk kipróbáltak! Hogyan? Nos, a válasz igen egyszerű. Engedjük meg az Úrnak, hogy alakítson, formáljon, helyzetekbe sodorjon, majd beszéljük meg vele a kételyeinket, imádkozzunk, ha kell, kérdezzünk, néha-néha engedjük meg magunknak és Istennek, hogy megmutassa mit miért ad és enged meg. Így leszünk kipróbált emberek.

Áldott napot!