Megtérés
„És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.”
(Máté evangéliuma 18. fejezet 3. vers)
Olyannak lenni, mint egy gyermek? Hogyan, milyen módon és miben?
Az egyháztörténelem feljegyzi, hogy voltak olyan keresztény irányzatok, akik mindezt szó szerint értelmezték és úgy próbáltak élni és viselkedni, mint a gyermekek. Nem hordtak ruhát, nem használtak semmilyen evőeszközt, négykézláb csúsztak másztak, stb.
Aztán vannak, akik azt boncolgatják, és azon vitatkoznak, hogy vajon hány éves lehetett az a gyermek, akit az Úr odaállított a tanítványok elé. Biztos nem egy csecsemő, mert az még tudatlan, de nem is egy 3-4 éves, aki toporzékolva hisztizik és nem is egy lázadó kiskamasz. Egyáltalán fiú volt, avagy egy kislány? És kinek volt a gyermeke?
Megint mások a gyermeki erényeket veszik számba és azokat elemezgetik; a kíváncsiság, az érteni vágyás, a dolgokra, a világra való őszinte rácsodálkozás és azok kritikai kényszer nélküli elfogadása, ezeket kell magunkban erősíteni.
Olyannak lenni, mint egy gyermek?
S míg e mondatot magamban ízlelgetem, és mindig oda jutok, mint Nikodémus: Nem lehetek ismét gyermek. Nem születhetek meg újra. Nem tudom meg nem történté tenni, de még megváltoztatni sem az életemet. Hogyan lehetséges ez?
Felnézek és a hajnali derengésben látom, hogy itt áll mellettem a kisgyermekké lett Isten, aki miattam zsugorította magát ennyire össze. Aki a Világmindenség Uraként joggal sújthatna le, de ehelyett szelíden átölel, és csak szeret és szeret és szeret. Majd a fülembe súgja, hogy legyek én is olyan, mint Ő, az Isten Fia.
