Fejben tartod, vagy életben?
”Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.”
Ha a kocsinkba kerozint töltünk benzin helyett, nem tesz jót a motornak. Ha a kávénkat sóval ízesítjük cukor helyett, nem lesz finom. Ha a használati utasítást olvasatlanul dobjuk ki, valószínű tönkre fogjuk tenni a vásárolt eszközt előbb vagy utóbb. Ha az orvos felír egy vérnyomás csökkentőt, mi pedig vérnyomás növelőt veszünk be, valószínű, hogy a kórházban kötünk ki legjobb esetben.
Amikor Isten tanította a népet, azt nem azért tette, mert jól esett neki parancsolgatni. Nem azért mond törvényeket, hogy a nép nyakába rakjon egy vagon súlyt. Az ő érdekükben tette, hogy ezzel jó úton járhassanak.
Mikor Isten üzen, azért teszi, hogy valami jobbat adjon. Amikor tanít, azért teszi, mert valamit nem, vagy rosszul tudsz. Nem az a célja ezekkel, hogy megkössön, hanem hogy meg tudjon áldani.
A közlekedési lámpa csak akkor véd, ha megállok a pirosnál. A vérnyomásszabályzó csak a szervezetbe kerülve segít, a fiókban nem. A magok csak a földben válhatnak éltető növénnyé, a polcon csak magok. Isten rendelkezései, tanításai életedben használva válnak áldássá. Tudva, fejben csak ismeret. Megélve áldás.
Tartsd meg Isten tanításait, ne csak tudd!
