Az igazi örömforrás

Szerző: -


"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen."

János evangéliuma 15. fejezet 11. vers

A legtöbb reklámról – akár az utcai plakátokon, akár az újságokban, akár az interneten vagy a tévében látjuk őket – mosolygós emberek néznek ránk. Mindegy, hogy mobiltelefont, szőnyegpadlót, valamilyen kozmetikumot, édességet, tengerparti nyaralást vagy szúnyogriasztó készüléket próbálnak eladni, a képeken szereplők szája fülig ér, mert azt akarják velünk elhitetni, hogy ha kipróbáljuk, megvesszük azt a terméket, akkor olyan boldogok leszünk, mint amilyennek ők látszanak.

A csali azért válik be sok esetben, mert mindannyian éhezünk az örömre. Ez a vágy normális is, hiszen boldogságra lettünk alkotva. S a tökéletes Édenben Ádám és Éva élete valóban szüntelen öröm volt.

Csakhogy azóta valami elromlott. Éva meg akart szerezni magának valamit, amit nem ismert, ami nem volt az övé, de ami valami miatt nagyon kívánatosnak tűnt a számára. Azt hitte, hogy ha az az övé lesz, akkor teljes lesz az öröme. Nagyot csalódott. Ezt a beállítottságot mi is magunkban hordozzuk és ápolgatjuk ma is. S gyakran azt gondoljuk, hogy ha megszerzünk magunknak (a családunknak, a cégünknek), vagy kipróbálunk, átélünk valamit, az lesz az igazi öröm. Ezért működik olyan hatékonyan a fogyasztói társadalom. S a vége gyakran ugyanaz a csalódás, amit Éva is átélt. Mert az igazi öröm forrása nem az, ha megszerzünk magunknak valamit. Jézus ezt mondta:

"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen."

Szerinte az igazi örömöt akkor fogjuk megtapasztalni, ha az ő örömét éljük majd át. De mi okozott örömöt Krisztusnak? Az, hogy másokért élt: megtartotta az Atya parancsolatait – vagyis Isten tervével, útmutatásával, és a tőle kapott küldetésével összhangban élt, – hogy fürdött Isten szeretetében és ugyanilyen túláradón szeretett másokat, hogy az életét adta a barátaiért, hogy felemelt másokat, hogy megosztotta az emberekkel azt, amije volt – hogy csak azt a néhány „apróságot” említsük, amit maga Jézus mondott el közvetlenül az előbb idézett gondolata előtt és után (János ev. 15:9-16 versekben). 

Ez az igazi öröm forrása! Miben kerested eddig az örömöt? És miben keresed majd ezután? Most már tudod, hogy hol találod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk