Uram, Uram!
"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."
Vannak, akik hangosak. Rajtuk látszik, hogy keresztények. A világon mindent Isten nevében tesznek. A buszon indulástól érkezésig traktálják utastársaikat. Méregetnek, ítélgetnek, a másik ember minden mozdulatában megtalálják, hogy az most éppen miért nem tetszik Istennek. Látszik, hogy keresztények, csak nem érződik. Szeretet? Arra nincs szükség, ha van törvény, ha van ítélet. Csak az arra méltó kerül a Mennybe, és ki lenne méltóbb, mint a hangosak? Szépen és hosszan imádkoznak, és imáikban kérik, hogy Isten térítse meg a bűnösöket. Tényleg hangosak.
Ugyanakkor vannak, akik csendesek. Ők a hangjukkal nem tesznek bizonyságot, nem is próbálkoznak. Nem ítélkeznek, nem ítélgetnek. Rajtuk nem látszik, ők nem traktálnak semmit, senkire. Felőlük mindenki úgy él, ahogy szeretne, nem akarnak beleszólni. Nem is szeretik különösebben a körülöttük élőket, ők úgy keresztények, hogy jól megvannak maguknak. Nem tukmálnak, de nem is vesznek részt igazán a másik ember életében. Igazán csendesek.
Szerinted a két csoport közül melyik az, amelyik "bemehet a mennyek országába"? Ne aggódj, becsapós kérdés volt! Hiszen Isten kegyelme nem attól függ, hogy valaki a hangosak, vagy csendesek csoportjába tartozik-e. Isten kegyelme mindettől független, ezért is mondja Jézus, hogy sokan vannak, akik azt mondják "Uram, Uram", akik hangosak és tolakodóak, akik sok csodát tesznek, evangélizálnak és ördögöket űznek ki Isten nevében, és sokan lesznek, akik nem mondanak semmit, nem is tesznek semmit, jól megvannak maguknak (nem véletlenül hiányoznak Jézus szavaiból is), és egyik hozzáállás sem biztosítja az üdvösségüket.
Az egyetlen feltétel Isten akaratának cselekedete: szeretni felebarátunkat, mint magunkat. És ha szeretettel hangoskodunk, vagy vagyunk csendben, Isten "Uram, Uram"-ozás nélkül is elfogad bennünket.
