A legerősebb kapaszkodó!
„Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
Efézusiakhoz írt levél 5.fejezet 17.vers
Az elmúlt hetekben több rossz dolog is történt az életemben. Valószínűleg nem erről kellene szóljon ez a reggeli gondolat, nem is erről fog, de ez az igerész most számomra is sokat ad.
Ahogy egymást váltják a jó és a kevésbé jó időszakok az életemben, rájöttem valamire: tanulok. Lassan a 16-ik iskolaévemet fejezem be. Amikor általános iskolás voltam nem igazán voltam barát az iskolával. Nem igazán tudom miért, talán azért, amiért a legtöbb gyerek, nem találtam meg a Miért?-et. Aztán középiskolában már egy konkrét cél lebegett a szemem előtt és ez motiválttá tett. A főiskola és most az egyetem alatt pedig azt látom magam előtt, hogy mivé szeretnék válni, így a tanulás is könnyebben megy. Az elmúlt 25 évre visszatekintve is felfedezek valami hasonlót.
Isten minden nap tanít! Leginkább arra, hogy maradjak veszteg. Amikor a rossz időszak beköszönt, a nehézségek elhalmoznak és úgy érzem, hogy a torkomat fojtogatja a bánat és a kétségbeesés, akkor üljek le és maradjak veszteg. Engedjem meg Istennek, hogy leüljön mellém és Lelkével megvigasztaljon. Talán ehhez az kell, hogy kisírjam mind a két szemem és összeroskadt lélekkel üljek mellette, csendben. Szóval az első lecke, amit mindig tanulok: veszteg maradni és bízni Istenben. Aztán beköszönt a jobb, boldogabb idő és a lelkem szárnyalni kezd. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy semmi sem szegheti kedvét. Minden sejtjével abba a boldog pillanatba kapaszkodik és nem akarja elengedni, mert az olyan jó. És valóban nagyon jó. Örülni kell neki! Isten adta. Azonban itt is megtanultam valamit: Istenbe kell kapaszkodnom ekkor is. Az életünk olyan, akár egy hullámvasút, nem tudni, hogy holnap mi történik. A legfontosabb lecke, hogy mindig kapaszkodjunk Istenbe. Ha rosszul mennek a dolgok, akkor kapaszkodjunk az ígéreteibe, a vigasztalásába. Ha elér bennünket a boldogság, akkor adjunk hálát Istennek, hogy megajándékozott vele.
Nem tudom, hogy mi az Úr akarata. Nem tudom, hogy milyen időszakban vagy, Barátom. Egy valamit viszont teljes bizonyossággal állíthatok és tudok: Istenbe kell kapaszkodjunk szüntelen! Ő a várunk, az erőnk, a nyugalmunk, a védelmezőnk. Ő a Megváltónk. A Lelke itt van velünk. Veled van! Bármilyen helyzetbe is légy, Isten már előtte tudta, hogy mi fog történni és Ő kész arra, hogy fogja a kezed és meghallgasson. Lépj hozzá bátran és töltsd vele ezt a napot is.
Áldott napot!
