A Szentlélek temploma

„Vagy nem tudjátok, hogy  testetek  a bennetek lévő Szentlélek temploma, akit  Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? .”

1.Korinthusbeliekhez írt levél 6:19

Egy rabbival történt. Egy nap megkérdezték tőle, hogy vajon mi a Gonosz legszörnyűbb tette? A rabbi maga válaszolt a kérdésre: - ha az ember megfeledkezik arról, hogy királyfi. 

A modern társadalmi normák olyan gyors ütemben haladnak, hogy elég őket követni. Akik többet éltek már, mint 40 év, azok látják, hogy alig pár évtized leforgása alatt mennyit változott a világ, a kultúra, a társadalom és vele együtt az elvárások is, amelyeket az épp aktuális divat vagy eszmék megkövetelnek.

Akik nem szeretik a változásokat, azoknak van egy pompás hírem: Istennél nincs helye változásnak vagy változás árnyékának!  Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyeket ő teremtett.  Természetesen ettől nem fog megállni a Föld forgása vagy a virágok növekedése, a fű zöldülése, a változás nem ezekben keresendő. Ők megújulnak, ahogy mi, emberek is megújulunk Isten által. Ennek a megújulásnak pedig egy csodálatos eredménye születik!

Isten elkezdi az életünket, a lelkünket úgy használni, akárcsak egy hangszert, amelyet egy rendkívüli művész kezei közé adtak. Olyan zenét fog játszani, amelyet senki más nem tud.

Ám ezt a szép zenét megelőzte egy mellésikerült dallam, amelyet  mi akartunk összehozni. Kissé visszatérve az elejére, a bűnbeeséshez,  találunk valamit. Az első dolog, ami segítette a gonoszt, hogy megfertőzzön a bűnnel az a mérhetetlen nagy kíváncsiság, amelyet felébresztett Évában, aki aztán tovább adta ezt Ádámnak. Felütötte a fejét az a vágy, amelyet nevezhetünk tudásszomjnak is, hogy az ember saját maga ismerje meg, hogy mi a rossz és mi a jó. Ez azonban akkor kezdett bűnné válni, amikor elindult a fantázia azon az úton, amely  azzal kezdődik, hogy „Ennyi még nem árthat.” és haladunk tovább. A kíváncsiság, a tudásszomj valami olyan iránt, amelyről sejthető, hogy nem a jó oldalára tartozik, bűnbe viszi az embert.

A jó hír viszont az, hogy nem csak ősszüleink bűnös kíváncsiságának vagyunk elszenvedői, hanem Isten kegyelmének vagyunk örökösei. E  két dolog közös pontja pedig így hangzik: a világban vagyunk, de nem a világból vagyunk! Éles határt képez és fontos igazságot ír le. Amikor megértjük, hogy nem csak a bűnt örököltük, hanem Jézustól, a második Ádámtól megörököltük Isten kegyelmét is, akkor testünk, egész lényünk a Szentlélek templomává fog válni. Ami azt jelenti, hogy általunk azok az emberek, akik még nem ismerik Isten kegyelmét és szeretetét, megláthatják Őt bennünk.

Amikor egy ember meglátogatja a közelében lévő templomot reménykedik abban, hogy  falai közt megnyugvást talál. Bízik abban, hogy azok az emberek, akik ott vannak meghallgatják, megértik, imádkoznak érte és vele. Bemutatják neki azt, hogy Isten jelen van. Ilyen templomok vagyunk mi is! Ilyenekké kell váljunk. Amikor emberek találkoznak velünk, akkor tudjuk betölteni szükségleteiket, segíteni, támogatni őket, ápolni a lelküket és ha kell a testüket is. Érezzék és lássák meg, hogy Isten ott van, mellettük van és gondoskodik róluk. Az emberek nem úgy fogják megismerni Istent, hogy kőfalak közül mesélünk egy Személyről, aki lejött a földre, sok jót tett, majd felment és itt hagyta az embereket. Nem ettől fogja valaki megismerni a Megváltót!

Krisztust egyetlen módszerrel tudjuk bemutatni. Úgy kell éljünk az emberek között, hogy meglássák a bennünk élő Szentlelket, aki ott van a szükségben, a szenvedésben és első a segítségnyújtásban.

Sátán egyetlen dolgot akar elérni és számára az már egyenes út a vesztünkhöz: elhitetni, hogy értéktelenek vagyunk. Ez az érzés tökéletes talaja annak, hogy önkényesen és sokszor megváltoztathatatlan dolgokat tegyünk a testünkkel/lelkünkkel. Olyan dolgokat, amelyeket később megbánunk. Elhiteti, hogy senkik vagyunk, hogy életünk már nem értékes és csak magunkra számíthatunk.  Megálljt kell neki parancsolni!

Testünk a Szentlélek temploma! Azért lettünk teremtve, hogy Isten hangszerként használjon bennünket. Olyan  templomok legyünk, amelyen keresztül az emberek megismerhetik Krisztust.  Ne csak beszéljünk Róla. Mutassuk meg Őt.

Ha elkeserednél  életed útján, emlékezz erre: „Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Efézus 5:8)

Istennél a kulcs, hogy a templomod megnyíljon és az emberek életébe világosságot hozz! Kérd Őt, hogy legyen benned Szentlelkével.

Áldott napot!