Gondoskodás a családunkról
Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek
tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat
szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek.
Az egymást követő nemzedékek kapcsolata a különböző kultúrákban és
korokban más és más volt. A zsidó és a keresztény gondolkodáson alapuló társadalmakban
a szülőkhöz való viszonyt évszázadokon át a Tízparancsolat határozta meg: Tiszteld
atyádat és anyádat… (2Móz 20:12).
Néhány évvel ezelőtt utaztam egy légitársaság gépével, és amikor
az étkezések ideje elérkezett, mindig sokkal hamarabb éreztem meg az étel
illatát, mint ahogy a mi sorunkhoz értek volna a felszolgálással. Észrevettem,
hogy a mögöttünk lévő sorban az idős emberek jóval előbb megkapták az
adagjukat, mint a többiek. Aztán már figyeltem is, és tényleg mindig így
történt. Olyan jó érzéssel töltött be, hogy előzékenyek voltak az öregekkel.
Kár, hogy nem egy „keresztény”, hanem egy muszlim ország légitársasága volt ez:
a Turkish Airlines. Ők még odafigyelnek az ilyesmire… Persze lehet, hogy megteszik
ezt keresztény kultúrájú országok légitársaságai is, mert én eddig csak három-négy
ilyennel repültem, de sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.
Pál levele szerint a hála adhat alapot arra, hogy tisztelettel
forduljunk az idősebbek, és különösen a szüleink felé. Ez működik akkor is,
amikor egyre inkább az énközpontúság a „normális”, mint ma. A tiszteletünket és
szeretetünket pedig legjobb úgy kifejezni, hogy olyat adunk meg nekik, amire
igazán szükségük van: ha udvariasak vagyunk velük és gondoskodunk róluk. Mert ahogy
haladnak előre a korban, egyre jobban rászorulnak mások támogatására,
segítségére; anyagiakban, fizikailag, ügyek intézésében, és így tovább.
Ha így
viszonyulunk hozzájuk, az több szempontból is „hasznos”. Egyrészt kedves Isten
előtt, és ha jót teszünk, az örömöt jelent nekünk is; másrészt talán a gyermekeink
is úgy fognak viszonyulni hozzánk, ahogyan minket látnak bánni a szüleinkkel,
az idősekkel. Becsüljük meg őket!
x