Ne csüggedj!
„Gondoljátok meg
azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne
csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent,
tusakodván a bűn ellen.”
A Zsidókhoz írt levelet leginkább egy
teljesítménytúrához, azaz egy olyan futóversenyhez tudnám hasonlítani, ahol nem
a másik ellen, hanem saját magad ellen küzdesz.
Így láthatod a 11. fejezetben a pályán
előtted haladókat, a hitnek hőseit, Noét, Ábrahámot, Józsefet, Mózest, a
prófétákat, az apostolokat, a mártírokat, akik hozzád hasonlóan még „nem
nyerték meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat,
vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” (Zsid.11:13)
Ahogy haladsz és őket nézed, mondhatod: Ó!
Hol vagyok én hozzájuk képest! Elhagyni mindent, feláldozni akár a legdrágábbat
is, inkább választani az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek
ideig-óráig való gyönyörűségét.
A tested görcsbe rándul, ismét erőt vesz
rajtad egy bűnöd, egy gyengeséged, egy rossz szokásod, és azt mondod: Á, ez nem
megy. Képtelen vagyok végigcsinálni.
Aztán eszedbe jut az apostol
figyelmeztetése: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem
gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei,
hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10:38-39)
Hát akkor
gyerünk, irány tovább, előre! – S míg így biztatod magad, a kissé előtted
haladó Pál odakiált: „Ne a többieket figyeld! Nézz a cél felé! Egy valaki már
célba ért! Jézus megcsinálta! Tehát neked is sikerülni fog!
Tégy félre minden akadályt és a
megkörnyékező bűnt, és kitartással fussad meg az előtted levő küzdő tért! Nézz a hitnek
fejedelmére és bevégezőjére; Jézusra! Ő ott vár a célnál! Mindjárt beérsz! Ne
add fel! Ne csüggedj! Hajrá!