Kulcs
“Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”
Több országban megfigyeltem, hogy nem kell ajtóstul a házba menni, mert működik a zár, és többnyire könnyedén kinyílik az ajtó. És ez azért tűnt fel, mert valamiért idehaza a zárak többnyire nem nyílnak simán. legtöbbször meg kell találni a zár optimális nyitásának titkát: benyomni alul az ajtót, felfelé feszíteni a kulcsot, fölfelé húzni a kilincset, stb. Lehetnék emiatt akár bosszús is, mint például most a nyaralás alatt a faház ajtaja miatt, de már rég rájöttem, hogy ez a mindennapi bosszúság egy olyan erényt fényesít bennem, ami nagyon hasznos. Ahogy Johann Wolfgang von Goethe fogalmaz: "Nem elég tudás és gyakorlat: / Türelemmel készül az oldat!" A türelem a legnagyobb ajtókat is megnyitja! Például a wimbledoni tenisz kupa szombati játéknapjára rengeteget kell türelemmel végigállni, 1991-ben például 20 órát és több, mint 2 kilométert kellett ácsorogni a rajongóknak.
A leghosszabb türelmes várakozás azonban mégiscsak Istené. " Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek..." - mondja Jézus a Jelenések könyvében (3:20). És valóban! Isten vár a találkozásra az életutunkon, még akkor is, amikor más már rég otthagyott volna. Isten újra és újra próbálkozik, míg végül célt nem ér. Neki fontos, hogy örök életünk legyen. Isten nem csak ránk vár türelemmel, hanem az egész emberiségre is. Ha ez nem lett volna így, akkor talán mi meg sem születhettünk volna. Isten türelmetlenül lezárta volna a bűn történetét, de vele együtt az emberiség megtérésének lehetőségét is elvette volna. Milyen jó, hogy Isten türelmes!
És te mire vársz? Mi az amiért lankadatlanul teszel és munkálkodsz még akkor is, ha az eredmény csak a távoli jövőben realizálódik?
