Csodás kilátásaink!
Közkedvelt példázat a tágas kapuról és a
keskeny útról szóló példázat. Nemcsak a keresztény világban van/volt
használatos a kapu hasonlata. A zsidók számára a kegyesség, a pogányok számára
az erény útja és ennek kapuja volt közismert és közkedvelt példa Jézus korában,
éppen ezért királyi magyarázat nélkül tűnik fel ez a példázat a ma embere
számára is. Izráel
lelki vezetőinek tanítása a szabványos törvényes kegyességet tartotta az
üdvösség útján való járás feltételének. Jézus tanításának összefüggéséből
világos, hogy a képmutató és önző kegyesség vezet a kárhozatba, kirakatba tett
adakozásával, imádságával és böjtjével. Paradox helyzet áll elő, hiszen Jézus
tanítása szerint úgy tűnik, hogy azoké az üdvösség, akiket Izráel kegyes
vezetői kárhozatra ítéltek. Azok, akik Jézust követve az elrejtett kegyesség és
a kézzel fogható embertársi szeretet útját választották.
Mindazoknak, akik be akarnak menni Isten
városába, földi életükben be kell mutatniuk Krisztust minden eljárásuk által.
Ez teszi őket Krisztus követőivé és tanúivá. Akik befogadják Őt, azoknak
hatalmat, erőt ad, hogy Isten fiaivá legyenek. Az újjáteremtés az egyedüli
ösvény, amelyen bemehetünk Isten városába. Az út keskeny, a kapu szoros, de
azon az úton kell haladnunk.
Az egyik táborban túrázni indultunk és a
túravezetőnktől a következő meghatározásokat csentem el. Háromféle ember
szokott egy nagyobb csoportban túrázni. Az első csoportba azok tartoznak, akik legelöl
mennek, kitapossák az utat, bejárják a legkisebb ösvényeket is, ők a haladók. A
második csoportba azok tartoznak, akik kiegyensúlyozott ritmikussággal haladnak
fel a hegy csúcsa felé. A harmadik csoportot azok alkotják, akik mindig
lemaradnak. A túravezető egyszerűséggel úgy fogalmazott: ők a megfontoltak.
Az út keskeny, nem tudunk mindig egymás mellett
haladni, de még csak azonos tempóban sem, de végül mind elérjük a célt és
meglátjuk a csodás kilátást.
