A szeretet etet


„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,” (Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 4-5.vers)

Ma reggel, a fenti Ige kapcsán Ann Landers nagyszerű története jutott eszembe;

Volt egyszer egy ember, aki nagyon sokat gondolkodott azon, hogy milyen lehet a pokol és milyen a mennyország. Egy nap az Úr megszólította és azt mondta neki: Megmutatom neked mindkettőt. Gyere, lásd előbb a poklot!

Emberünk a pokol feliratú kapun belépve egy nagy teremben találta magát, ahol egy mindenféle finomsággal teli hosszú asztal körül csonttá soványodott, beesett arcú éhező emberek ültek. Mindegyikük kezében egy-egy hosszú nyelű kanál volt és csak azzal szabadott az ételhez nyúlniuk. Ám, mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni a finom falatokat. A próbálkozást is feladták már, csak ültek és szenvedtek.

Egy idő múlva az Úr azt mondta; Gyere, most megmutatom neked a mennyországot.

Erre emberünk egy ugyanolyan teremben találta magát, mint az előbb, ugyanolyan finomságokkal teli asztal, ugyanolyan sok ember, kezükben ugyanolyan hosszú nyelű kanalakkal. Ám, ők mind jóllakottak és boldogok voltak.

A titkuk az volt, hogy ők megtanulták egymást etetni.

Ma, amikor a szeretet himnuszának sorait olvasod, e történet jelentse számodra azt, hogy:

A hosszú nyelű kanál, a szeretet lehetősége a te kezedben van. Te döntöd el, hogy mit kezdesz vele. Csak a magad hasznát, saját boldogságodat kergeted hasztalan, vagy fogod a kanalad és elkezded a társadat etetni.  

Jó étvágyat!