Új ég, új föld

“És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy milyen lesz majd a föld tengerek nélkül. Én is elgondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy én sem tudom pontosan, de egy dolgot biztosan tudok: Nem tetszene. Szeretek úszni, és nincs is jobb, mint a tiszta tengervízben lubickolni. Még jó, hogy ez a szakasz nem is erről szól. De akkor mégis miről?

Képzeljük el a következőt: János látja azt, ahogy a világegyetem utolsó nagy háborúja lezajlik. Epikus csata a jó és a rossz között. Látja ahogy Isten nyer, és örül, de a történet nem fejeződik be. Hirtelen emberek jelennek meg, és ítéletet mondanak felettük. Két könyvből olvassák a neveket. Az egyik ezek közül az élet könyve, amiben ha valakinek nincs benne a neve, akkor meghal. Nem csak egyszerűen, hanem végleg. Úgy írja, hogy a tűz tavába vetik. Kicsit hátborzongató képek.

És most képzeljük el, hogy ennek vége. Olyan ez, mint egy jó filmben az utolsó jelenet, ami minden feszültséget felold. János látja az új világot, és az előző borzalmak eltörpülnek mellette. Látja a barátait, az ismerőseit, a családját, akikkel olyan rég nem találkozott már. Abban a percben is ott ül a sziget börtönében, és teljesen el van zárva mindenkitől akit szeret, de ott, a látomásban látja, hogy ennek egyszer vége lesz. Lesz egy pont a történelemben, amikor minden ami elszakította a szeretteitől megszűnik. A tenger nem lesz többé.

Milyen csodálatos kép. János szívében megerősödött az a vágy, hogy végre ott lehessen. Azon a földön, amit Isten maga alkotott újra. Ahol nincs többé ami elválszt másoktól, legyen az fizikai, vagy lelki akadály. Egy tökéletes hely, ahol nem lesz távolság.

Ha ma te is úgy keltél fel, hogy eleged van ebből a világból, akkor neked szólnak János szavai. Lesz egy új világ. Lehet nem ma, vagy holnap. Lehet hogy éveket kell várni, de lesz egy új föld, ahol azok, amik ma fájdalmat, és küzdelmet okoznak minden nap, akkor már el fognak tűnni. Távoli emlékek lesznek, amikre úgy gondolunk vissza, mint apró pontokra egy hatalmas festményen.

 Én ott akarok lenni! És te?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia