Ahogyan Istent láthatjuk
Egész
életünkben egyszer sem láthatjuk a saját arcunkat. A tükörképünket igen, de a
saját arcunkat, úgy, ahogyan bárki más láthatja a miénket, nem láthatjuk. (Ez
valószínűleg az örök életben sem lesz másképp…) Pál apostol idejében még a
tükrök sem voltak pontosak, csak homályos képet mutattak a saját arcára mindig
kíváncsi szemlélődőnek.
Egyszer
eljön a nap, amikor nem a saját arcunk milyensége fog érdekelni minket, hanem
Annak az Arca, Aki mindent otthagyott azért, hogy az emberek örök életet kaphassanak.
Nemsokára
eljön az a nap, amikor választ kapunk minden kérdésre. Amikor a tiszta szívű,
jólelkű emberek Isten táborához fognak tartozni örökre, és akik kétszínűek voltak
és a szívükben gonoszak, azok nem léphetnek be Isten Új Országába. Eljön az a
nap, amikor újra rend lesz az Univerzumban, semmi nem rontja el a tökéletes
összhangot és többet senki és semmi miatt nem kell könnyet ejteni.
„A
megváltottak kölcsönösen ismerni fogják egymást. A szeretet és a rokonszenv,
amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és a legigazabb kifejezésre
jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent
angyalokkal és minden korszak hűségeseivel (…) mind hozzájárul a megváltottak
boldogságához.
Ott
a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom
csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten
elfelejtésére kísértő kegyetlen, ámító ellenség. Ott minden tehetség fejlődik,
minden képesség gyarapszik. (...)
A
világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A
halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli
világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének
csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E föld lakói
kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és
bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon
át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a
természet dicsőségét - napokat, csillagokat és naprendszereket -, amelyek
kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre - a legparányibbtól
a legnagyobbig - a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát
hirdeti.
Az
évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb
dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a
boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál
jobban csodálja jellemét. (…)
A
nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész
világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és
boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az
öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a
legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal
hirdetik, hogy Isten a szeretet."
(Ellen Gould White: A nagy küzdelem - A küzdelem véget ér)
