Nemcsak szóval, hanem tettekkel is
Van egy probléma, és kilenc ember. Egy ember próbálja megoldani a
problémát. Egy körülötte forgolódik és érzi, hogy tenni kéne valamit, de nem tudod
becsatlakozni a feladatba. Három arról beszél, hogy mit kellene másképp
csinálni, vagyis kidolgozzák az elméletet (ne úgy fogd; ne oda tedd; ha úgy
csinálnád, jobb lenne mert…). Kettő csak
áll mellette és kacagnak az egészen és másik kettő kicsit arrébb, fejlett
kritikai érzékenységgel. bírálja azt aki dolgozik, aki forgolódik, az elméleti
munkásokat, a gúnyolódókat. De végül az sikerül megoldani, a diadalt,
lassabban, konfliktusokkal tele, de a diadalban már közös osztályrészt
vállalva.
Aki követi Jézus Krisztust a következő szabály mindenkire egyaránt
érvényes. A szónak és a cselekedetnek összhangban kell lennie. Nem mondhatja
valaki például azt, hogy megtartom az Úr napját, de közben olyan dolgokkal foglalatoskodik,
amik meggátolják ebben. Nem mondhatja valaki, én szeretem Istent, miközben a
szomszédjára szívesen rágyújtaná a házat.
Ha valaki csak beszél, azt lehet hitvallásnak nevezni, de az Úr
mégiscsak azt mondja, hogy ez az üdvösséghez így mégiscsak kevés. A hitvallás
értéket az adja meg, hogyha cselekedetekkel párosul.
Menjünk még ennél is egy kicsit tovább! Még az is lehet,
hogy azok, akik szájukkal Úrnak vallják Jézust, prófétai szavaikra, az ellenség
elleni eredményes fellépésükre és csodáik sokaságára is tudnak majd hivatkozni.
DE életünket hitelesen minősíteni az ítéletben egyedül Krisztus tudja. Ő mögéje
lát azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyek külsőképpen megtévesztően
emlékeztetnek Isten országának hatalmi jeleire, és ha nem látja mögöttük az
egyetlen helyes indítékot, az Atya akaratának cselekvését, akkor megtagad velük
minden közösséget. Akik így éltek, azoknak egész élete öncsalásnak
bizonyul a végső ítéletben.
Bárcsak helyt tudnánk
állni, nemcsak a szavainkban, hanem a cselekedeteink által is! Isten segítsen
ebben mindnyájunkat!
