Megszégyenül az ellenség

Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Ézs 41:11

A ma reggeli áhítatban egy tapasztalatot szeretnék megosztani, ami a héten történt.

A nyár végére beterveztünk egy missziós utat a feleségemmel Tanzániába, hogy részt vegyünk egy projektben. A projekt keretén belül iskolákat építenek, gondoskodnak a gyerekek étkeztetéséről és neveléséről, missziós tevékenységeket folytatnak. Arra gondoltunk, hogy nekem mint lelkésznek és Zsófinak, mint pedagógusnak - valószínűleg lesz lehetőségünk segíteni.

Korábban már voltam Afrikában evangélizációs sorozatot tartani. Nagyon jó tapasztalatokban volt részem, ugyanakkor erősen életszemlélet formáló volt ez az élmény. Vártam már a lehetőséget, hogy egyrészt megismételjem ezt a tapasztalatot, másrészt szerettem volna, hogy Zsófinak is legyen ilyen élményben része.

Felvettük a kapcsolatot a projekt vezetőjével és jeleztük, hogy szeretnénk pár hétre elmenni segíteni. Örömmel fogadta a jelentkezésünket és ezzel el is indult a készülődés. Elkezdtük a repülőjegyet is nézegetni és mivel egyik hétről a másikra ment fel az ára, meg is vettük. A váratlan akadály ezután következett.

Zsófi jelezte a munkahelyén, hogy a nyár végén szeretne szabadságot kivenni, de mivel nincs elég szabadság napja, a távollét egy részét szeretné fizetés nélküli szabadságban tölteni. Az intézményvezető nagyon ellenszenvesen fogadta ezt a kérést. Kijelentette, hogy ha Zsófi el akar menni erre az utazásra, akkor fel kell mondania a munkahelyéről. Ez nagyon keresztbe tett a tervünknek. Nehéz választás elé állított ezzel bennünket. Már megvásároltuk a repülőjegyet is… és most mondjunk le az egészről?

Elkezdtünk imádkozni, hogy a Jó Isten segítsen valamilyen megoldást találni, de nem úgy tűnt, hogy az intézményvezetőt érdekelné egyáltalán az egész és hajlandó lenne jóindulattal kezelni ezt a helyzetet. Emberileg nem nagyon láttunk megoldást. A tegnap viszont olyan hírt kaptunk, ami mindkettőnket meglepett. Az főnök valószínűleg felmond és otthagyja az intézményt. Rögtön az jutott eszembe, hogy Istennek ezer útja van ott, ahol mi egyet sem látunk.

Nem biztos, hogy a mi helyzetünkre nézve ez lesz a megoldás, de az biztos, hogy Isten képes elmozdítani az akadályokat az Ő gyermekeinek útjából és ahogy az alapigénk mondja, akár azon embereket is elmozdítja, akik szembe szállnak velük.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet