Ki vádol?
Te hogyan képzeled el Istent?
Mindenki máshogy gondolkodik róla. Van, aki úgy gondolja, Ő egy haragos öregember, akinek szokása az emberek büntetése. Mások úgy gondolnak rá, mint egy hatalmas erő, ami egykor megteremtette a világot, és ahogy Madách is írja, azóta csak “pihen”. Van, aki úgy gondolja, hogy Isten igazságossága csak látszat, és valójában minden borzalom neki köszönhető, megint mások pont az ellenkezőjét látják benne.
Kicsit olyan ez, mint az emberről alkotott véleményünk: van, aki szerint az ember eredendően gonosz. Mások szerint az ember jó, csak a körülmények teszik olyanná, amilyen. Van, aki úgy gondolja, hogy az ember soha nem változik, mások pedig biztosak benne, hogy mindenki képes a javulásra. Mindenki máshogy gondolja.
A zsidó vezetők, az evangéliumok farizeusai Istenben a törvény papírra vetett listáját látták: Isten az, aki a szokásokban él tovább. Szokások nélkül nem lehet Istennek tetszeni, és az ember célja ezeknek a szokásoknak a betartása, legyenek bármennyire értelmetlenek, vagy akár emberellenesek is. Az emberben ugyanakkor azt a teremtményt látták, aki soha, még ha megszakad, akkor sem lesz elég jó Isten szemében. Egyik reggel Jézushoz visznek egy nőt, akit házasságtörésen kaptak. Tudják jól, hogy mi a teendő, hiszen aki erre képes, az soha nem fog megváltozni, velejéig romlott, Mózes törvénye alapján halál illeti.
Jézus Istenben az Atyját látta, aki szereti, de nem csak őt, hanem minden teremtményét is, akik a Földön, vagy attól távol élnek. Ő még emlékszik arra, amikor az ember jó volt. Nem csak jó, tökéletes! Lehajol, és írni kezd a homokba. Hisz abban, hogy az ember megváltozhat, hiszen ő éppen azért jött a földre, hogy erre motiváljon bennünket. Mi nem tudjuk, mit ír az ujjával, de a farizeusok pontosan tudták. Jézus felnézve látta: akik eddig a nő halálát kívánták, már lehajtott fejjel elsunnyogtak.
Az asszony Jézusban meglátta Istent, azt a teremtő, szerető, hatalmas Istent, aki nem ítéli el a bukásaiért, hanem hajlandó felemelni a porból. Most megtapasztalta, hogy nem kell tökéletesnek lennie, hiszen úgyse tudna az lenni. Éppen elég neki Krisztus kegyelme. "Én sem ítéllek el téged..." Itt az ideje, hogy megbékéljen saját lelkiismeretével: hogy feladja a bűnös életét, és megtalálja a valódi boldogságot Isten mellett.
Te hogyan képzeled el Istent? Mert ő téged boldognak akar látni a világ teremtése óta. Most hidd el, hogy minden hibád ellenére is szeret!
