Most látok
„Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember (Jézus) bűnös. Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”
Egyetlen naplementében sem gyönyörködhetett. Nem láthatta, mennyire monumentális és szép a templom, hogyan is néz ki, amikor táncolnak az emberek az esküvőkön. Soha nem gyönyörködhetett a virágok színkavalkádjában, a sárguló búzaföldekben, a szőlőtőkék érett gyümölcseiben, a gyorsfolyású patakok habjaiban. Nem láthatta a szülei arcát, mosolyukat, büszkeségüket, fájdalmukat, könnyeiket.
Vakon született, apjával és anyjával élt együtt szegénységben, megbélyegezve. Egyetlen pénzkereseti lehetősége a koldulás volt, így próbálta összeszedni nap mint nap a létminimumhoz elegendőt.
Aztán jött egy nap Valaki a tömeggel. Csak a hangját hallotta, ami határozott volt, de kedves, és reménytadó. Nem ő a hibás, nem is a szülei. - hangzottak a bátorító szavak. - Mindez Isten dicsőségét szolgálja.
Ilyenről eddig még csak álmodni sem mert. Az addigi sötétségben, ami körülvette, most valami halvány derengés kezdett felsejleni. Aztán egy érintés, ahogy az a Valaki sarat kent a szemére, majd a parancs, hogy menjen a Siloám tavához megmosakodni.
Ahogy a víz megtisztította szemhéját, arcát a sártól, úgy nyílt meg előtte a világ. Látott. Életében először. Látott színeket, formákat, embereket, arcokat, érzelmeket. Látta a napot, a felhőket, a szélben lengő zászlókat, a templom oszlopait, a sebesen szálló madarakat, a tömeget, az utcákat, ahol eddig tapogatózva botorkált.
Látta a döbbenetet, a hitetlenséget az emberek arcán. Látta a gyűlöletet a farizeusok és írástudók szemében Jézus és a történtek iránt. Látta az indulatokat, melyek oda vezettek, hogy kitagadták a közösségből.
Kitagadták, mert kapaszkodott. Kapaszkodott abba, Aki meggyógyította. Akit még mindig nem látott a saját szemeivel, de hallotta a hangját, érezte a sárral kevert érintését. És ez neki elég volt. Végre lát, pedig vakon született. Ilyet nem tehet akárki, csak akit Isten küldött közénk.
Aztán találkozott Vele. És most már biztos lehetett abban, hogy neki van igaza. Hogy ilyen csoda csak Istentől jöhet. És most már mindegy, hogy kizárták a közösségből, mindegy, hogy mit gondolnak a farizeusok, vagy mások a tömegből, mert Krisztus meggyógyította. És ez a tapasztalat, ez a kapcsolat most már örökre az övé.
Mert most már lát. Végre lát. És látta Krisztust.
