Angyalok az életünkben
Amit nem látunk arról hamar elfeledkezünk. Így van ez Isten angyalaival is. Léteznek, itt vannak körülöttünk, mégis ritkán gondolunk rájuk. Szeretném, ha ma reggel egy kicsit a fókuszunkba kerülnének.
Ellen White Nevelés című könyvében a következő gondolatokat olvastam:
A mennyei lények tevékenyen részt vettek a történelem során az emberek ügyeiben. Villámláshoz hasonló, ragyogó ruhában jelentek meg vagy közönséges halandó alakjában, akár a vándorok. Elfogadták a vendéglátást a földi otthonokban, eltévedt utazókat vezettek rá a helyes útra. Meghiúsítottak sok ártó szándékot, kivédték a pusztító csapásait. Minden megváltott látni fogja az angyalok szolgálatát saját életében. Milyen csodálatos lesz majd beszélgetni az angyallal, aki őrizte lépteiket, befedezte fejüket a vész idején, aki velük volt a halál árnyékának völgyében, aki kijelölte nyughelyüket és aki elsőként köszöntötte őket a feltámadás reggelén! Milyen élmény lesz megtudni, hogyan lépett közbe Isten bizonyos élethelyzeteinkben és hogyan dolgoztak a mennyei küldöttek az emberiségért! {Nevelés 304, 305}
Feltételezem, hogy a kedves olvasók is hozzám hasonlóan várják, hogy találkozzanak azzal az angyallal, aki végig ott volt mellettük és az élet különböző helyzeteiben a segítségükre volt, sokszor talán úgy, hogy észre sem vették. Én személy szerint szívesen megnézném egy videószerű felvételen, hogy melyek voltak azok a helyzetek amikor az őrzőangyalom valamilyen módon közbelépett az életemben.
Egy alkalommal Kolozsvárról Marosvásárhelyre akartam utazni, hogy részt vegyek egy missziós projektben. Amikor elindultam, tudtam, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem a jegyet visszafele is, de arra gondoltam, hogy a projekt során találkozom a barátaimmal és valamelyiküktől majd kölcsönkérek.
Az állomásra érkezve beálltam a sorba a jegypénztárnál. Miközben ott vártam, egy jól szituált férfi rám köszönt és felém nyújtotta a kezét kézfogásra. Nekem nem volt ismerős de mivel mosolygott is, arra gondoltam, hogy ismerjük egymást, így kezet fogtunk. Érdeklődött felőlem, ezalatt én azon gondolkodtam, hogy vajon hol találkoztunk. Talán rá is kérdeztem erre de nem emlékszem a válaszára.
Közben megérkezett egy ismerősöm, akivel együtt utaztunk. Látta, hogy beszélgetek az említett férfival és ő is szóba elegyedett vele. Közben a férfi közölte, hogy szeretne valamit négyszemközt mondani nekem. Ajánlottam, hogy lépjünk ki a váróteremből a peronra. Amikor kint voltunk, megdöbbentett a kérdése:
- Szükséged van pénzre?
- Igen... dee majd megoldom... - habogtam valamit meglepetésemben.
- Figyelj, volt, hogy megszorultam és engem is kisegítettek...
Közben benyúlt a kabátja belső zsebébe és egy bankjegyet húzott elő, amit a kezembe nyomott. Annyira meglepett az egész, lehetséges, hogy meg sem köszöntem. Arra emlékszem még, hogy ezután újból kezet fogtunk és annyit mondott, hogy még találkozunk. Ezzel vissza is ment a váróterembe. Miközben ő bement, a barátom kijött és rögtön azt kérdezte:
- Mit akart ez az ember? Pénzt kért tőled?
- Nem – válaszoltam – ő adott nekem pénzt!!
- Hogy hogy? – kérdezte.
- Nem tudom – mondtam.
- Lehet, hogy egy angyal volt! - kiáltott fel - Gyere nézzük meg, hogy ott van-e még a váróteremben!
Rögtön benéztünk de már sehol sem láttuk.
A pénz, amit kaptam, pont elég volt arra, hogy megvegyem a jegyet visszafelé és még 1 lejem maradt is (az egytízed része a kapott összegnek 😊).
Nem tudom, hogy tényleg egy angyal volt-e, de nagyon örülnék, ha igen, és valóban találkoznék vele újból, de már nem itt a Földön, hanem fent a Mennyben. Kívánom, hogy a Jó Isten adja meg mindannyiunknak ezt az örömöt. Köszönjük meg Neki, hogy megbízta az angyalait azzal, hogy mellettünk legyenek! Szép szombatot!
Nem tudom, hogy tényleg egy angyal volt-e, de nagyon örülnék, ha igen, és valóban találkoznék vele újból, de már nem itt a Földön, hanem fent a Mennyben. Kívánom, hogy a Jó Isten adja meg mindannyiunknak ezt az örömöt. Köszönjük meg Neki, hogy megbízta az angyalait azzal, hogy mellettünk legyenek! Szép szombatot!
