Mindig kell egy barát...
"Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Urat, és ő válaszolt nekik."
Sokszor érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, és nincs senki, aki segíthetne. Senki nem érti, nem érzi át a nehézségeinket, éppen ezért talán nem is keresünk olyant, akinek kiönthetnénk a szívünket. Gyakran keresnek fel férfiak és nők, idősek és fiatalok, családi, munkahelyi és magánéleti problémáikkal, és zúdítják rám minden bajukat, ami a szívüket nyomja. Ilyenkor az első kérdésem ez szokott lenni feléjük: ki az, akinek ezt el tudod mondani? A válaszolók nagy része meglepődik a kérdésen, és rávágja, hogy senkinek, de nincs is rá szükségük. Ez azonban csupán önámítás.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy a problémáit időről időre elmondhassa valakinek. Ezért szeretünk panaszkodni is: addig legalább ránk figyelnek, és kiadhatjuk magunkból, ami elkeserít bennünket. Mindenkinek szüksége van valakire, valakikre, legjobb esetben egy csoportra — barátokra — akik meghallgatják, támogatják, felemelik a nehézségben. Ideális esetben pedig ennek a csoportnak a középpontjában áll a legfontosabb személy, akire az ember támaszkodhat, Isten. Amikor segítségül hívjuk a nevét, nem teszünk mást, mint belátjuk, hogy egyedül nem tudunk felülkerekedni a problémáinkon, szükségünk van Rá. Ezt tették a hithősök is:
Mózes és Áron egy hatalmas népet kellett negyven éven keresztül a pusztában vezessen, miközben azok minden második táborhelyen zúgolódtak valami miatt. Hol víz nem volt, hol az étel volt kevés, vagy nem ínyükre való, hol pedig Istennel volt bajuk, és inkább kerestek maguknak valamilyen pótlékot. Biztos vagyok benne, hogy Mózes Áron nélkül és Áron Mózes nélkül elbukott volna a nép nyomása alatt, de ami még ennél is fontosabb, hogy a segítséget nyújtó Isten keze nélkül mindkettő hamar kiégett volna.
Sámuel, aki Izrael királyságának korai történetében kulcsfigura volt, Isten támogatása nélkül nem tudta volna, ki a megfelelő király-alapanyag, akit adott pillanatban fel kell kennie, és nem élhetett volna a természetfeletti segítséggel az elnyomó filiszteus hatalmakkal szemben. Isten volt az, aki meghallgatta, és válaszolt az imáira — úgy, ahogy válaszolt édesanyja, Anna imáira is.
És ez a helyzet mindenkivel, aki segítségül hívja Isten nevét: Ő soha nem utasítja vissza a támogatást kérő embert, nem fordít hátat annak, aki benne bízik. Mózesnek, Áronnak és Sámuelnek is segített, hogy ők is segíthessenek másoknak. Isten ott volt, mint egy támogató kar, segítve a vezetőket, hogy imádkozó hozzáállással ők is támogathassák a rájuk bízottakat — a népet, a családot, a gyülekezetet, a barátaikat.
Így ha te vagy az ma, akinek segítségre van szüksége: keress fel egy régi jó barátot, egy bizalmast, és imádkozó lelkülettel öntsd ki neki a szíved! Isten segítségével ő lehet az, aki enyhülést adhat neked.
Ha ma kiegyensúlyozottnak érzed magad: imádkozz Istenhez, hogy megtaláljon az a valaki, aki ki akarja önteni neked a lelkét. Hiszen Isten erre hívott el bennünket. Segíteni és segítve lenni.
