Öröm a kísértések között
"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek."
Egyszer egy asszony odament a lelkészéhez, hogy imádkozzon érte, mert szeretne türelmesebb lenni. A lelkész azonnal elkezdett imádkozni:
- Uram, adj ennek az asszonynak sok szenvedést, üldözést és próbát!
Az asszony felkiáltott:
- Hagyd abba, ezért ne imádkozz!
- De türelmed csak akkor lesz, ha próbákon mentél át és ezekből megtanultad a türelmet...
Én is szeretnék türelmes lenni, de nem akarok sem kísértést, sem próbát, sem üldözést. Pedig nincs egyik a másik nélkül: olyan, mint a palacsinta, mindig két oldala van.
Olyan szép ez az ígéret: boldogság, élet koronája, Istent szerető emberek. Az a kör, amire az emberi szívünk vágyik: boldogság, gazdagság és jó társaság. Csak ne lenne ebben a képben a kísértés, próba és kitartás. Főleg a kitartás, ami sokat és nagyon hosszú ideig tartót jelent az előzőekből.
Nem akkor lesz boldog az ember, aki kitart a próbákban, amikor MAJD elnyeri az élet koronáját, hanem már MOST boldog, pedig most még szenvednie kell. A próbák, kísértések és kitartás ideje alatt boldog. Nem pedig boldog lesz valamikor a távoli jövőben.
Van egy nagy titok, ami a szenvedést körülveszi a mi bűnnel szennyezett, megrontott emberi sorsunkban. Sok kutatás bizonyítja, hogy valóban azok a boldog emberek, akik úgy szenvedtek, hogy maguknak megadták a választ a szenvedéseikre. A szenvedés önmagában nem változtat meg semmit - megtörténhet, hogy minden szinten csak rosszabb lesz tőle minden, de ha a szenvedésre megtanulunk valami nagyobb részeként tekinteni, akkor ez lesz már itt az igazi boldogság útja.
Az értelmetlennek látszó szenvedésekben, amikor megfosztanak mindentől, ami emberré tesz, egyedül a kitartás marad az eszköztárunkban, ami elvehetetlen. Előfordulnak olyan esetek, amikor csak egy döntést kell hozni és megszűnik a szenvedés, azonnal jön a megkönnyebbülés - csak éppen minden meggyőződést és elvet fel kell áldozni a pillanatnyi könnyebbségért. Megtörténhet (a történelem hemzseg a példáktól), hogy nem marad más, csak a kitartás, mert nincs menekülési útvonal, bármit áldoznál is fel a szabadulásért.
Nekünk marad az elfogadása annak, hogy az élet koronája állomás előtt a próbák lesznek az életünk részei, de ezzel együtt az elvehetetlen boldogság is. A hab a tortán, hogy az élet koronája folytatása lesz az itt megtanult boldogságnak - de akkor már szenvedés és fájdalmak nélkül!
