Veletek vagyok mindennap

„...tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”


Máté következetesen vezeti végig írását, és nem is ad több hírt Krisztus megjelenéséről. Mint egy búcsú szöveget olvashatunk legalábbis a tanítványoknak adott intelem ezt az érzést kelti bennünk. A tanítványokban ezután sem oszlott szét a kételkedés minden felhője, sokaknak még komoly küzdelmet kell megvívniuk, de most van az az alkalom, amikor küldetéssel ruházza fel a tanítványokat.

Tanítani csak az képes, aki önmaga is elkötelezett követője a Messiásnak. Csak arról tudunk beszélni, amit saját magunk is megértettünk. 
A küldetés célja: tanítvánnyá tevés. Az ember akkor tudja a legjobban elmélyíteni ismereteit, ha azt ő maga tovább adja valaki másnak. Önző dolognak is tűnik, ha szándékosan hallgatunk el információt, a tudásra vágyó ember elől. Viszont ha valamit nem tudunk ne akarjunk úgy tenni, mint aki sokat tud. 

Az igazi tanítványok megtartják mindazt, amit Jézus kér tőlünk. Ennél sokkal erőteljesebb kifejezés hangzik: „amit parancsoltam nektek.”
A záró ígéret a legszebb: nem maradunk egyedül, mert Ő mindig velünk lesz egész a világ végezetéig.

Egyik nap az egyik biztosító társaságnál volt dolgom, és az ügyintéző megkérdezte, hogy milyen jellegű biztosításokkal rendelkezem? Tudtam, hogy sokféle lehetőség közül lehet választani így megkértem szépen, hogy legyen olyan kedves és mondja el. Megállás nélkül legalább öt percen keresztül sorolta. Erre én csak annyit mondtam, hogy ennyit lehetetlen volna megkötni, lehetetlen, hogy minden körülményre biztosítsam magam, úgyhogy azt mondtam fél hangosan: „még jó hogy van Isten, akiben bízhatok.” Visszakérdezett az ügyintéző, hogy meggyőződjön arról, hogy tényleg jól hallotta-e, amit mondok és csak annyit mondott: „jó magának.”

Egyesek kételkednek benne, hogy Isten megóv bennünket, de én tudom azt, hogy semmi sem történhet meg az Ó tudta nélkül, és én ettől boldog vagyok. Nem jelenti ez azt, hogy pl.: soha nem zárom le az autónkat a bevásárló központ parkolójában, vagy azt, hogy a buszmegállóban tartom a pénztárcámat (értelmetlenség volna) de azt igen, hogy nem félek attól, ami rám vár, mert tudom, hogy Krisztus velem van életem minden napján.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás