Veletek vagyok mindennap
„...tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én
parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Máté következetesen vezeti
végig írását, és nem is ad több hírt Krisztus megjelenéséről. Mint egy búcsú
szöveget olvashatunk legalábbis a tanítványoknak adott intelem ezt az érzést
kelti bennünk. A tanítványokban ezután sem oszlott szét a kételkedés minden
felhője, sokaknak még komoly küzdelmet kell megvívniuk, de most van az az
alkalom, amikor küldetéssel ruházza fel a tanítványokat.
Tanítani csak az képes, aki
önmaga is elkötelezett követője a Messiásnak. Csak arról tudunk beszélni, amit saját magunk is megértettünk.
A küldetés célja: tanítvánnyá tevés. Az ember
akkor tudja a legjobban elmélyíteni ismereteit, ha azt ő maga tovább adja
valaki másnak. Önző dolognak is tűnik, ha szándékosan hallgatunk el
információt, a tudásra vágyó ember elől. Viszont ha valamit nem tudunk ne akarjunk úgy tenni, mint aki sokat tud.
Az igazi tanítványok megtartják
mindazt, amit Jézus kér tőlünk. Ennél sokkal erőteljesebb kifejezés hangzik: „amit
parancsoltam nektek.”
A záró ígéret a legszebb:
nem maradunk egyedül, mert Ő mindig velünk lesz egész a világ végezetéig.
Egyik nap az egyik biztosító
társaságnál volt dolgom, és az ügyintéző megkérdezte, hogy milyen jellegű
biztosításokkal rendelkezem? Tudtam, hogy sokféle lehetőség közül lehet
választani így megkértem szépen, hogy legyen olyan kedves és mondja el. Megállás
nélkül legalább öt percen keresztül sorolta. Erre én csak annyit mondtam, hogy
ennyit lehetetlen volna megkötni, lehetetlen, hogy minden körülményre
biztosítsam magam, úgyhogy azt mondtam fél hangosan: „még jó hogy van Isten, akiben
bízhatok.” Visszakérdezett az ügyintéző, hogy meggyőződjön arról, hogy tényleg
jól hallotta-e, amit mondok és csak annyit mondott: „jó magának.”
Egyesek kételkednek benne,
hogy Isten megóv bennünket, de én tudom azt, hogy semmi sem történhet meg az Ó
tudta nélkül, és én ettől boldog vagyok. Nem jelenti ez azt, hogy pl.: soha nem
zárom le az autónkat a bevásárló központ parkolójában, vagy azt, hogy a buszmegállóban
tartom a pénztárcámat (értelmetlenség volna) de azt igen, hogy nem félek attól,
ami rám vár, mert tudom, hogy Krisztus velem van életem minden napján.