Emberi kísértés
„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés
esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint
elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd,
hogy elszenvedhessétek.”
Amikor nehézségekbe
ütközünk, szinte az első dolgunk kideríteni, hogy mi okozta szenvedésünket. Legtöbbször
két felelőst nevezünk meg;
1. Megpróbál az Úr. (van, aki szerint ver az Isten)
2. Gyötör az ellenség. Az Ördög nem akarja, hogy
boldog legyek…
Azaz, ahogy az Éden
kertjében - „az asszony, akit TE adtál mellém”, „a kígyó ámított el”, - bizony,
ma is nagyban megy a másra mutogatás és az önmagunk mentegetése. Mindenki
hibás, csak én nem. Pedig az esetek nagy részében magunk keressük és csináljuk
magunknak a bajt.
Persze létezik, hogy
Isten tanítói szándékkal megenged bizonyos dolgokat. És az Ősellenség is bőszen
ténykedik. Ám, az általános vélekedéssel szemben, eddigi tapasztalataim alapján
azt mondhatom, hogy a kívülről jövő legkeményebb próba mégsem valamilyen
tragédia, betegség, veszteség, hiszen ezek általában közelebb visznek az
Istenhez.
A legnagyobb
kísértés, amiért oly sokan meglanyhulnak, vagy feladják hitüket, az sokkal
inkább a jólét, a gazdagság. „Az ezüstöt a tégely, az aranyat a
kemence teszi próbára, a férfit pedig a száj, amely dicséri. (Péld.27:21 –
Káldi Neovulgata)
A legtöbben ezen a
vizsgán buknak meg. De a jó hír, hogy Istennél is van pótvizsga. És ami ennél
is jobb hír, amiről Pál is ír „megadja a kimenekedést”, tehát, hogy minden
eszközt kezünkbe ad a sikeres teljesítéshez.
Ezen eszközök között
az egyik legfontosabb, amit Jézus is használt földi élete során, és amellyel
bebizonyította, hogy Sátán minden kísértése kivédhető; a Szentírás, a „Meg van
Írva!”.
Így a ’Miért ért
engem ez a próba?’ és a ’Ki a felelős?’ kérdéseken való önmarcangolás helyett,
arra kérlek, határozd el; hogy nemcsak többet fogod forgatni a Lélek kardját, a
Bibliát, hanem szívedbe rejted ígéreteit.
Tanuljuk meg együtt: „Nem
egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy
titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben
a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor.10:13)